Skip to main content

Belföld

(kőszeg): Bal–jobb


Egy ember, aki egyenlő távolságot tart

Azt hinnők, hogy a többpártrendszer iránti gyűlölet, a szenvedő kisember meg az acsarkodó, haszonleső pártok szembeállítása manapság inkább a jobboldali, sőt szélsőjobboldali publicisztika közhelye. E tévhit okán meglepi az embert, hogy ugyanezt az álságos gondolkodásmódot fedezi fel az úgynevezett baloldalon. Méghozzá a mérsékelt, a liberalizmussal mintegy hivatalból rokonszenvező baloldalon.

Az óbudai szobordöntés ürügyén Hegyi Gyula leleplezi a hatalmon lévő pártokat, a kormányzó MDF-et és az önkormányzó SZDSZ-t.




Nehéz-Posony István: Sértődős hatóságok

Miért fordultam az Alkotmánybírósághoz?


A boldogult Kádár-rendszerben számunkra, akik a büntetőjoggal foglalkoztunk, magától értetődő volt, hogy a hatóságot, a hivatalos személyeket úgynevezett „fokozott büntetőjogi védelem” illeti meg. Hiszen a dolgozó nép érdekében kifejtett áldásos tevékenységét – mondjuk – a rendőrség csak akkor végezhette zavartalanul, ha az intézkedő személyeket szakrális védelem és tisztelet övezte. A „hivatalos személy elleni erőszak” miatt indított ügyekben szinte rituális pontja volt a vádnak az, hogy a vádlott támadása következtében a sértett rendőrnek még a sapkája is leesett.

talpas [Angster László]: Képzelt riport egy razziáról

Pestszenterzsébet


1992. július 14-én éjszaka eredményes razziát hajtott végre a XX. kerületi rendőrség. A rendőrség megismételt és összehangolt akcióinak eredményeképpen helyreállt a rend a volt KISZ-lakótelepen.

A nagy erőkkel kivonuló rendőrség

a rendbontókkal szemben több szabálysértési eljárást kezdeményezett, és ami még fontosabb: súlyos bűncselekmények elkövetőit is elfogták a helyszínen.

Az eset a következőképpen zajlott le: az O. utcai éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzlet előtt a rendőrjárőr igazoltatni akarta K. S.-t, de mivel K. S.






Eörsi Mátyás: Hol húzódnak az erővonalak?

Válasz Sárközy Tamásnak


Politikusként gyakran veszek részt politikai vitákban, és a véletlen folytán már kétszer is úgy hozta a sors, hogy hatpárti vitákban együtt léptem fel Deutsch Tamással, a Fidesz kiválóságával. Deutsch Tamás mindkét alkalommal megragadta az alkalmat, hogy alaposan odapörköljön az SZDSZ-nek az Antall–Tölgyessy-paktum miatt. Jómagam mindkét alkalommal kifejtettem a paktum mellett szóló jól ismert érveket, amelyekről tudni illik, hogy az MDF-kormányból kiábrándult és okkal indulatos emberek meggyőzésére nem a legalkalmasabbak.

Mink András: Szent István metamorfózisai

Mink András


Első szemelvényünk még a boldog békeidőkben, mondhatni a boldog ártatlanság korában született. Ekkoriban István még az volt, aki. Első királyunk és egyházi szent. Talán ennek köszönhető az írás üde őszintesége. A szerző még megengedhette magának, hogy a maga nevében írjon.

Marczali Henrik: A magyar nemzet története I. 264. és 306., 310–311. l.


Révész Sándor: Átúsztatott mítoszok

Interjú Huncsik Péterrel, Havel kisebbségügyi tanácsadójával


Beszélő: Az előadásodban többek között arról beszéltél, hogy milyen veszélyek rejlenek abban, hogyha a nemzeti azonosságtudat mintáit az anyaországból akarják, ahogy mondtad: átúsztatni a kisebbségi magyarságba. Végül is hány nemzettudata lehet egy nemzetnek?

Huncsik Péter: A nemzettudat nem egy konstans fogalom, hanem nagyon is változékony, és mindig azt a társadalmi és politikai környezetet tükrözi, amelyben létrejött.


Kocsis B. Mihály: Balogh Sándor 48 éves debreceni órásmester halálára


Szombaton Sanyit elütötte a piros 96-os busz. Negyedóra múlva már nem élt, letakart teste ott feküdt a busz mellett. A menhelyre igyekezett, oda, ahol már több mint fél évet töltött, hajléktalanságának utolsó fél évét. Elindult a másik oldalra – de már nem ért át.

Pedig át kellett volna jutnia az elveszített „másik oldalra”, oda, ahol a szerencsésebbek, az ügyesebbek, a beilleszkedni tudók élnek, oda, ahol nincs megaláztatás, ahol nem hiányoznak az életben maradás alapvető feltételei.

Élete nagy részét a „másik oldalon” töltötte.




solt: Próbalicit


Az árverezőt magát, a hivatal árverési csoportjának vezetőjét, aki majd a valódi földárveréseket is vezényli, három napig képezték Veszprémben. Az a négy földigénylő, aki vállalkozott erre a bemutatóra, a nyilvános előadás előtt kétórás oktatást kapott.

A szereplők több alaphelyzetet mutattak be. Volt előzetes megegyezés a licitálók között, volt egyformán tartott tét, amikor második fordulót kell tartani, volt eredménytelen licit, amikor a törvény szabta maximális árcsökkentés mellett sem jelentkezett senki.


– vrks –: Hátra harc!

Az Országos Közművelődési Központ halála és utóélete


Azt már 1990-ben is sejteni lehetett, hogy az Országos Közművelődési Központtal valami történni fog. A bonyolult felépítésű, heterogén intézmény átszerkesztése nem látszott célszerűtlennek, de nem a célszerűsége miatt látszott valószínűnek. Hanem a politikai konstelláció miatt. Az OKK-t és annak kutatóintézeti alegységét, a Művelődéskutató Intézetet megtartó egyensúly a rendszerváltás előtti hatalmi viszonyok között jött létre.

Könczöl Csaba: Híradó-objektivitás


Érdeklődve figyelem, mekkora léptekkel közeledik a Tv-híradó az „objektív köztájékoztatás” felé. Íme, hétfő este nemcsak Demszkyt nem „fedik ki” a képből, amint a dalai lámát fogadja, vele társalog. Hanem külön blokkban adnak hírt arról, hogy „két parlamenti képviselő terepszemlét tartott az egyik bosnyákokkal teli menekülttáborban”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon