Külföld

Ara-Kovács Attila: Ismerjük el Moldáviát?


Pedig egyelőre még önkormányzati törvény sincs, a választások jogi kereteiről nem is beszélve. A parlament a legképtelenebb ötleteket igyekszik jogi egységbe kovácsolni: például rendezzenek csak listás választásokat, ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek minden eddiginél kevesebb esélyt biztosít.

Míg az 1990-es parlamenti választások alkalmával a szavazatvadász ellenségesség részben az erdélyi magyarság és politikai szervezetei ellen irányult, addig ma, a helyhatósági választásokat előkészítő propaganda-hadjáratban, máris külpolitikai szempontok kerültek előtérbe.


Paul Hockenos: „Ez olyan háború, melynek nem lesz győztese”

Interjú Milovan Gyilasszal


Paul Hockenos: Gyilasz úr, mint a háború utáni Jugoszlávia egyik alapító atyja hogyan éli meg az ország összeomlását?

Milovan Gyilasz: Régen megjósoltam már a titói központosított Jugoszlávia összeomlását. A poszt-titói Jugoszlávia kommunista formában nem maradhatott fenn. Talán, ha Tito korábban kevésbé hajlíthatatlan, vagy ideológiájában kevésbé ortodox lett volna, ma másképpen néznének ki a dolgok.


Békekonvoj Jugoszláviába


Kedves barátaink!

Jugoszlávia lángokban áll, dúl a polgárháború. Ha a jelenlegi helyzet tovább éleződik, Jugoszlávia gazdasága, környezete és társadalma végképp katasztrófába sodródik, ami összeomlással fenyegeti a civil társadalmat is. Az elmúlt hetek során erőt gyűjtöttek a jugoszláviai békemozgalmak: egyének, szervezetek, politikai pártok és a tömegkommunikációs eszközök fejtették ki háborúellenes nézeteiket.


Juhász József: Hágai Brioni?


Valóban, a hágai konferencia eddigi egyetlen eredménye, hogy még nem szakadt meg. A köztársasági elnökök, majd a külügyminiszterek elmondták szokásosan egymásra mutogató beszédeiket, de végül sikerült összehozniuk két albizottságot (az alkotmányügyi, továbbá az emberi jogi és kisebbségi reszortokra), és megegyezniük a nemzetközi döntőbizottság összetételében. Lord Carrington, a konferencia elnöke pedig e héten Jugoszláviába utazik, hogy a helyszínen is tárgyaljon.

Kívülről nem megy

A megegyezés legnagyobb akadálya az, hogy egyelőre csak a külvilág akarja.




km [Kovács Miklós]: Övék a döntés felelőssége?


A Népképviselők Kongresszusa (másik használatos nevén a népi küldöttek kongresszusa), amely e napokban a Szovjetunió „életéről vagy haláláról” dönt, ma a legmagasabb szovjet választott hatalmi szerv. Létrehozásáról az 1988-as választási törvény intézkedett. Gyakorlatilag a nyugati demokráciákban megismert kétkamarás parlamenteknek megfelelő szerepet tölt be, még ha ennek a szerepnek a gyümölcsei a szovjet viszonyok közepette nem is érhettek be, s erősen kérdéses, hogy beérhetnek-e valaha.

A Legfelsőbb Tanács rendelete alapján 1989.


Ara-Kovács Attila: Helsinki mint folyamat – Európa mint intézmény


Beszélő: Gyakran hallani olyan véleményt, hogy a helsinki folyamat lezárult, és új együttműködési formát kell kialakítani. A nemzetközi feltételek mennyiben módosítottak a folyamat lényegén?

Hargitai Zsuzsa: Valóban, már 1990 nyarán mindenki úgy érezte, hogy a helsinki folyamat betöltötte szerepét: Európa egységes lett. Ám azt is látnunk kell, hogy ezen kívül nem volt, és ma sincs olyan fórum, mely ilyen körben összegyűjthette volna az államokat. Ráadásul új kihívások is megjelentek: a nacionalizmus, az új államok születése, a további leszerelési tárgyalások problémaköre.


Kiss Ilona: A moszkvai triumvirátus, avagy: lesz-e Szovjet Konföderáció?


„Mihail Szergejevics alkotmányos puccsot követett el ellenünk” – fakadt ki az egyik, pártjától megfosztott népképviselő a hétfői szovjet híradó mikrofonja előtt, a szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusának első ülésnapját összegezve.

Vajna János: A hosszú életű svéd modell


Az eredmény igazolta a várakozásokat. Mégis, a választást követően elbizonytalanodtak az eredmény ismerete előtt már oly magabiztos kommentárok. Pedzegetni kezdték, hogy a svéd modell ideje lejárt, de ezt a véget a választáshoz kötni legföljebb azért lehet célszerű, mert így, akár egy gyászjelentésben, közölni lehet, ahogy illik, az elmúlás óráját.

Holott egyáltalán nem lehetetlen, hogy a választás következtében – egyértelműség ide vagy oda – nem gyorsul, hanem lassul a modelltől való távolodás.


Daniel Kumermann: Forró napok előtt


Még szünidejét tölti a cseh–szlovák szövetségi parlament, de a levegőben már erezni az eljövendő viharok szelét. A képviselők emlékezetében még élénken él a rózsaszínű tank képe és a szovjet puccs okozta sokk, de már kardjaikat élesítve készülnek az új parlamenti ülésszakra, amely biztosan minden lesz, csak csendes nem, és, attól tartok, megfontolt sem.

Kicsit még a tankról. A kommunista uralom egyik legnagyobb emlékműve egy óriási kőtalapzaton áll, Prága ötödik kerületében Smichovban.


Andrej Navrozov: A Nyugat megint elhibázta


Gorbacsov nyugati imádói, köztük John Major, nem hittek nekem, amikor azt írtam, hogy Sztálin óta Gorbacsov a legnagyobb hatalmú diktátor. Azt sem hitték el, amikor azt írtam, hogy Gorbacsov – annak ellenére, hogy a KGB, amely Brezsnyev utolsó éveiben minden ellenőrzést kicsavart a Kommunista Párt kezéből, óriási hatalmat ruházott rá – nem számít.