Skip to main content

Külföld

Kiss Ilona: Ha én lennék a KGB-főnök…


…rögtön el tudnám mondani, mi történt. Nem vesződnék olyan kérdésekkel, hogy ki tartóztatott le kit, kinek a parancsára, és letartóztatta-e egyáltalán. Nem érdekelne, ki találta ki a puccsot, Gorbacsov-e vagy Jelcin, s tudtak-e róla egyáltalán. De mert nem vagyok KGB-főnök, kénytelen vagyok gyanakodni: ha Jelcin volt a puccsisták legfőbb ellenfele, akkor miért szerepelhetett már az első este a szovjet tévéhíradóban?

[Kiss Ilona]: Hány lépés a határ?

Telefoninterjú Vytautas Radzvilasszal, a Litván Liberális Párt vezetőjével, a Sajudis alelnökével


Beszélő: Mi volt az első lépés, amit a független állam tényleges megteremtése érdekében tettek?

Vytautas Radzvilas: Megkezdődött a határállomások kiépítése, amelyek vámellenőrző pontok formájában már eddig is működtek, jórészt azonban fegyvertelen, félpolgári állományban lévő munkatársakkal, bár épp az utóbbi hetekben az ellenük folytatott sorozatos terrortámadások következtében szóba került felfegyverzésük Most megindult a professzionális határállomásokká való átalakításuk.


[Kiss Ilona]: Ukrajna nem mehet!


A független Ukrajna megteremtése érdekében a parlament három rendeletcsomagot fogadott el: az egyik az önálló köztársasági pénz bevezetését tartalmazza, a második az Ukrajna területén állomásozó összes katonai egységet az Ukrán Legfelsőbb Tanács fennhatósága alá rendeli, a harmadik pedig arról rendelkezik, hogy ez év végéig föl kell állítani az önálló nemzeti köztársasági hadsereget.

Ezek a döntések radikálisan megváltoztathatják az orosz–ukrán viszonyokat. Néhány perce szólalt fel Gorbacsov a Szovjet Legfelsőbb Tanács ülésén.


[Solt Ottilia–Kőszeg Ferenc]: Kemény kezek éjszakája


Beszélő: Mekkora volt a kockázata annak, hogy esetleg mégis győz a puccs?

Oleg Rumjancev: Ez elejétől kezdve abszolút reménytelen volt. Egyebek közt azért, mert van orosz parlament, van egy, a nép által választott orosz elnök, Borisz Jelcin. Kezdettől fogva úgy ítéltük meg, hogy ez az egész akció alkotmányellenes bűncselekmény. Ugyanakkor az is világos volt, hogy ha a puccsisták az országot polgárháborúba kényszerítik, akkor ez nem a hatalom és a nép között robban ki, hanem a hadsereg és a nép lesz az egyik oldalon, a KGB alakulatai a másik oldalon.


Szilágyi Imre: Jugoszláv pillanatkép


Az ország helyzete egyre inkább a káosz felé közelít. A jelenlegi föderációt a szövetségi szervek munkatársain, a hadsereg egyes tisztjein kívül csak nagyon kevesen akarják fenntartani. Az igazi kérdés az, hogy a felbomló Jugoszláviából melyik köztársaság miképpen fog részesedni. A legélesebb küzdelem persze Horvátországban zajlik. A horvát politikusok azt szeretnék, ha a jelenlegi belső határok az újonnan létrejövő szuverén köztársaságok külső határaivá változnának.

Csorba Béla: Ülősztrájk egy délvidéki múzeumért


Éppen harmadik napja folytattuk a tomorini helytörténeti múzeum kiköltöztetésének megakadályozására szervezett ülősztrájkunkat, amikor a postás kikézbesítette a Beszélő szerkesztőjének táviratát: írjak összefoglaló tudósítást.

Rostoványi Zsolt: Békét a békéért


Az Öböl-háború eufórikus napjai gyorsan elmúltak. Nemhogy az előre beharangozott „új rend” nem jött létre a Közel-Keleten, de Szaddám Huszein hatalma megszilárdulni látszik, miután sikerrel verte le – a nyugati csapatok asszisztálása mellett – előbb á síiták, majd a kurdok felkelését, amelyek nélkülöztek bármiféle külső támogatást. Miután több kijátszási kísérlet után Irak végül is lehetővé tette az ENSZ-, illetve IAEA-megfigyelők számára nukleáris kapacitásai ellenőrzését, valószínűsíthető az Irakra nehezedő gazdasági nyomás fokozatos enyhítése is.

Kincses Előd: Genfi román álláspont és a vásárhelyi tények


Traian Chebeleu, román küldöttségvezető, a nemrég zárult – és a kisebbségek helyzetével foglalkozó – helsinki utóértekezleten, a magyar küldöttség július 15-i nyilatkozatára válaszolva, könnyedén azt ajánlotta mindenkinek: minthogy az 1990-es, marosvásárhelyi események úgymond nem a jelenhez, hanem a múlthoz tartoznak, borítsunk fátylat rájuk. A felejtés egyébként is üdvösebb lesz mindenkinek. A több áldozatot követelő, pogromjellegű „események” kapcsán azonban nem mindenkinek sikerült ily könnyed megállapításokra jutnia.

Román vélemény szerint az események 1990.


Ara-Kovács Attila: Társbérleti nemzetpolitika?


Beszélő: A nemzeti kisebbség fogalma sajátos kollektívumot feltételez, ami bizonyos értelemben kitágítja a kisebbség jogvédelmi lehetőségeit. Mennyiben mondható ez el a „társnemzet” fogalmáról?

Tóth Sándor: Tartok tőle, hogy e terminus hívei redukált nemzetfogalommal dolgoznak. Tudniillik a nemzet politikai funkciójára összpontosítanak, holott Európában más funkciók épp a nemzetet tették azzá a formává, mely révén az egyes – a sajátos útján – az egyetemeshez kapcsolódik. Ez a nemzet kulturális, mondhatnám azt is: humanizációs funkciója.


Bretter Zoltán: Menekülés Délre


Bretter Zoltán: Mi váltotta ki az újabb menekülési hullámot?

Arban Ruko: A kommunista hatalom rövid távon valamiféle gazdasági csodában bízott. Az emberek azonban türelmetlenek, és rengetegen választják az emigrálást.

Jó néhány albán emigránshelyet meglátogattam az utóbbi időben. Például Tesszalonikiben 20 000 ember él, borzalmas körülmények között. Semmi esélyük, hogy állást vagy lakást kapjanak.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon