Skip to main content

Külföld

V. J. [Vajna János]: Gorbacsov-portré London számára?


E kérdés továbbgondolására hasznos útmutató a Foreign Affairs legutóbbi számának Gorbacsovról szóló írása. A szerzője Robert Kaiser, a The Washington Post főszerkesztő-helyettese, a lap egykori moszkvai tudósítója. Tanulmányának címe: Gorbacsov tündöklése és bukása. Vagyis: még nem született meg a központ és a köztársaságok viszonyát új alapokra helyező 9 plusz 1-es megállapodás, Gorbacsov és Jelcin kompromisszuma, a szovjet vezető még nem tartotta fel az ujját, hogy ő is helyet kér a londoni tárgyalóasztalnál.

Szilágyi Imre: Sokoldalú egyoldalúság


Az érvényben lévő jugoszláv szövetségi alkotmány, akárcsak az 1946 óta kihirdetett valamennyi jugoszláv alkotmány, kimondja, hogy Jugoszlávia olyan föderatív közösség, amelyben minden nemzet rendelkezik az elszakadás jogát is magában foglaló önrendelkezési joggal.

Milan Kundera: A nacionalizmus démonai


Szorongással olvastam szlovén barátaim felhívását, akik a hadsereg által körülzárt békés Ljubljanából kértek s kérnek ma is segítséget a világtól. Nem tudom, mi történik majd az elkövetkezendő órákban és hetekben, de azt tudom, hogy ez a kicsi és szép ország rászolgált legteljesebb szolidaritásunkra. Mivel valaha, egyetemi éveim alatt tanulmányoztam a szlovén történelmet, festészetet és irodalmat, megértem a szlovének megdöbbenését az európai közvélemény egy részének közönye láttán. A közöny láttán, mely tudatlanságból fakad.

Hallom, a „balkanizáció veszélyéről” beszélnek.


[Ara-Kovács Attila]: A zsidóktól megtisztított Románia


Ha figyelembe vesszük azt a rövid időszakot, ami Ion Antonescu marsall Romániája számára – a zsidókérdés energikus és végleges megoldását illetően – rendelkezésre állt, meg kell állapítanunk, hogy ebben az ország jövője és Romániának az új Európában betöltendő helye szempontjából oly fontos kérdésben meglepő előrehaladás történt.

Vajna János: A csúcs és a hegy menedéke


A német vezető, aki a legtöbbet tette, azért, hogy Gorbacsovot meginvitálják a brit fővárosba, jól tudta, mekkora jelentősége lehet a személyes varázsnak, a frappáns érvnek, a tenni akarás elhitetésének, s ezért néhány nappal a nagy összejövetel előtt, még egyszer szemügyre akarta venni a pártfogoltját. Kijevben volt a találkozón és Kohl öt órán át osztogatta a viselkedési tanácsokat, s közben partnerét fürkészte. „Hat még a karizmája? Ki lehet még állni vele? Avagy már ő is éppoly viharvert, mint óriási birodalma?

Barcsi János: Balkáni apokalipszis?


A Magyar Szó keddi száma kommentár nélkül ismerteti a Megújhodási Mozgalom (Vuk Draskovics pártja) szabadkai bizottságának követelését, hogy tiltsák be a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét és a Vajdasági Horvátok Szövetségét. Sajtóértekezletükön, teljesen meghamisítva a tényeket, Ágoston Andrást és a VMDK vezetőit azzal vádolták, hogy a hadsereg bojkottjára szólították fel a magyarokat, „s ezzel közvetlenül szembeszálltak a szerb állammal”.

Juhász József: Csetniksztori


Csetnikeknek (a ceta = csapat, osztag szóból) eredetileg azok a szerb parasztok nevezték önmagukat, akik a középkorban a török uralom ellen harcoltak. A török alóli felszabadulás után is léteztek a csetnik nevet viselő nacionalista szervezetek, de a csetnikmozgalom jelentős szerephez csak a II. világháború éveiben jutott.

A királyi Jugoszlávia 1941. áprilisi náci lerohanása után Dragoljub (Draza) Mihailovics vezérkari ezredes mintegy kéttucatnyi tiszttársával együtt megtagadta a fegyverletételt.


Láng László: Ne vigy’ minket a kísértésbe

Határhelyzet


Egy politikai kurzus helytállósága sok mindenen megmérettetik. Politikai barátok és ellenlábasok, külországi partnerek és bajkeverők, honi polgárok ezrei kísérik lankadatlan figyelemmel lépéseit. Értékelik vagy éppen bánják, ha következetes, tiszta vonalvezetésű, a lehetőségekkel élni tudó és itthon s külföldön eladható. Kimondják, ha e vonalvezetés nincs ínyükre, vagy ha úgy vélik, hogy a kurzus jó, csak éppen nincs rá vevő. De mindnyájan, ellenfelek s szimpatizánsok is csak fintorognak, szemöldöküket vonják, ha kiderül, hogy e kurzus maga sem tudja, hogy mit akar.

ara-kovács: Antonescu redivivus!


Bukarestben gyakoriak az „egyhangú állásfoglalások”. A legfelsőbb vezetés már az elmúlt évtizedekben is csak egyhangúan foglalt állást, e tiszteletre méltó hagyományról pedig, úgy látszik, Romániában ma sem óhajtanak lemondani. Azazhogy vannak bizonyos nyugtalanító jelek. A magyarok például az elmúlt héten nem voltak hajlandók részt venni a Ion Antonescu marsallt a haza hőseinek sorába visszaemelő parlamenti megemlékezésen.

Vajna János: Duna-medence-politika vagy Európa-politika?


A nyugtalanító fejlemények ellenére némely megfigyelők úgy vélik, ma több esély van a jugoszláv válság viszonylag békés megoldásara, mint egy vagy két hét előtt, és a „végvári küzdelmek” kiéleződése a megbékéléstől mindennél jobban irtózó háborús párt fokozott erőlködésének a következménye. De valójában megnőtt a kompromisszumos egyezség kilátása a sikerre, és –óvatosan fogalmazva – kevésbé növekedtek az általános vérontás, nyomor és zűrzavar kilátásai.

A múlt héten, hosszabb szünet után ismét összeült a jugoszláv államelnökség.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon