Skip to main content

Külföld

Juhász József: Kiválni vagy elszakadni?

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Szerbia és a kettős – szerb és Crna Gora-i – identitása legkisebb köztársaság, Crna Gora az államjogi vitákban a föderáció híveként lépett fel. Ebben éppúgy szerepet játszanak a nagyszerb nosztalgikus hegemón törekvések, mint a fejlettebb területek megtartását célzó gazdasági szempontok, de az is, hogy az ország területileg leginkább szétszóródott népe a szerb. Ezért ha Jugoszlávia a mai belső határok mentén esne szét, a szerb nemzet államilag ugyanúgy feldarabolódna, mint a magyar.

Horvátország és Szlovénia a konföderációt szorgalmazza.


Földvári Zsuzsa: Ausztria megköszöni


elnökének, hogy öt esztendőn át legjobb tudása szerint szolgálta az ország érdekeit. S még inkább, hogy elhatározta, jövőre nem jelölteti magát újabb hat esztendőre. Ausztria viszont nem köszöni meg a harmadik legnagyobb politikai tömörülés, a Szabadságpárt elnökének, hogy ismét fasisztabarát kijelentésre ragadtatta magát. Még kevésbé, hogy náciszimpatizáns véleményének hangoztatására a karintiai parlamentet találta alkalmasnak.

(f. t.) [Fényi Tibor]: Miért pont Szlovénia?

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Horvátország és Szlovénia egy napon jelentette be kiválását Jugoszláviából, a szövetségi hadsereg azonban fegyveres támadást csak Szlovénia ellen indított. Az elmúlt napokban egyértelművé vált az a szerepmegosztás, hogy Ljubljana ellen a Jugoszláv Néphadsereg reguláris egységei támadnak, míg Horvátország egyes részei ellen a szerb nacionalista fegyveres egységek lépnek fel. Hogy miért? Bizonyára szerepet játszik ebben a két ország mérete, de elsősorban nemzetiségi összetétele.

Vágvölgyi B. András: Barbárok a kertben


Bronislaw Geremek, a hetvenes évek lengyel repülőegyetemeinek professzora, „rektora”, Walesa 1980-as tanácsadója és mostani ellenfele használta a minap ezt a képet a három közép-európai ország és „Európa” viszonyáról. Tulajdonképpen ez az allegória vitt rá – na meg a krónikus pénzhiány –, hogy írjak egy beszámolót a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen Közép-Európa fórumáról.

Fényi Tibor: Jelenetek egy háborúból

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


„Bombázzák a repülőteret!” – kiált be Nick, a reuteros fiú a földalatti sajtóközpontba. Épeszű ember ilyenkor átvonul szembe, a Köztársaság tér alatt lévő óvóhelyre, de hát ki látott már épeszű újságírót? Rohanunk föl a lépcsőn, és közben mindenki kiabál az ismerősének: „Hé! Hol van a repülőtér?” Mi még szerencsésebbek vagyunk, a Nikon a cserélhető objektívekkel is könnyebb, mint a tévéseknek a kamera, ezért először nekünk kell lerázni az ajtónál rémüldöző lányokat.

Kovács Miklós: Kambodzsa: érvek és fegyverek viadala


Az első nekifutásra kötött alku szerint Norodom Szihanuk herceg, a sokat szenvedett ország egykori államfője, az ellenzék jelenlegi vezéralakja Hun Sennel együtt tagja lesz az ENSZ béketerve alapján tavaly létrehozott Kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak. Mégpedig Szihanuk lesz első, Hun Sen pedig a második számú vezető.

Adam Michnik: Időszerűek-e a liberális értékek?


A liberális értékek, John Stuart Mill, Alexis de Tocqueville és Hayek liberális értékei valóságos reneszánszukat élik a posztkommunista korszakban. A kommunizmussal szembeni ellenállás során újra visszanyerte fényét az állampolgári szabadság, a parlamentarizmus, a kulturális és politikai pluralizmus eszméje, a tolerancia és egy olyan ország utáni vágy, amely mentes mindenféle ideológia diktatúrájától. A tervgazdaság kommunista modellje visszaadta a szabad piac eszméjének értelmét. A teljes államosítás kiváltotta a különböző magántulajdon-formák pluralitásának normáihoz való visszatérést.

[Állásfoglalások]


A szovjet csapatkivonásról

A Szociálliberális Fórum tagjainak meggyőződése, hogy a kelet-közép-európai államok függetlensége a stabil európai rendnek elengedhetetlen feltétele. Mivel elfogadhatatlannak tartjuk külföldi haderők jelenlétét bármely ország területén demokratikusan választott parlamentjének beleegyezése nélkül.

Megelégedéssel fogadjuk a szovjet hadsereg kivonását Magyarország és Csehszlovákia területéről.




Vajna János: Egy vagy három Jugoszlávia

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


A fellélegzés bizonyára még nagyobb, észlelhette a konferenciáról tudósító újságíró, ha a találkozó résztvevőit igazán érdekelni tudja bármi más, mint a jugoszláv válság, amelyet a tanácskozók sürgősen megoldandónak tartottak.

Roland Hofwiler: A félelem postacíme


Azonban még mindig kényes kérdésnek számít Albániában, hogy ki is felelős a tömeges deportációkért, a máskéntgondolkodók fogva tartásáért… És egyáltalán, hogy a politikai foglyokkal kiknek kell elszámolniuk. A kommunista párt nemrég megtartott kongresszusán – melyen mellesleg a pártot „szocialistává” keresztelték át – az új elnök, Fatos Nano nyíltan kijelentette: a kommunista uralom éveiben legkevesebb háromszázezer albán vált a hatósági önkény áldozatává.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon