Bármilyen vezetés állt is az elmúlt több mint hét évtizedben a szovjet állam élén, abban mind egyformák voltak, hogy adtak nemzetközi jó hírükre. Még a Nagy Terror legvadabb esztendeiben is fontosnak tartották, hogy pénzt, fáradságot nem kímélve propagálják „az, összes lehetséges világok e legjobbikának” legdemokratikusabb politikai intézményeit, a tömegművelődés sehol másutt és soha korábban nem is álmodott lehetőségeit, az orosz nyelvet és kultúrát.
„Te költő vagy, te át tudod írni”' – ez a megtisztelő elismerés igazgatómtól származott, és a Ballag már a vén diák kezdetű dal szövegére vonatkozott. Akkortájt már rendszeresen publikáltam, így hát, amikor iskolánk direktora – bizonyára felsőbb sugallatra, de lehet, hogy ügybuzgóságból – elhatározta, az említett ballagási dal „túlhaladottnak tekintendő” és átdolgozásra szorul, érthető megfontolásból szemelt ki engem erre a bizalmi munkára.
A Katolikus portát és a Szabadság teret elválasztó határmezsgyén tétovázok. A Szabadság tér az újvidéki közélet jelképe, a Katolikus portán van a néhai Ifjúsági Tribün, ahol az újvidéki ellenzék megszületésére lehetett számítani. Joggal, mert tehetséges emberek fordultak meg ott: De mindig szétforgácsolódtak, elmagányosodtak.
A parlamenti bizottság most befejezte munkáját, és az, eredményekről a múlt héten tájékoztatta a szövetségi gyűlést. A képviselők további ellenőrzése során kiderült, hogy a már említett 10 képviselőn kívül meg ketten írtak alá együttműködést az StB-vel.
Egy éve, az első szabad választások után még minden világosnak tűnt: voltak kommunisták és demokraták, fölényes és cinikus nyertesek és erkölcsi győzelmet arató vesztesek, egyszóval rosszak és jók, mint a mesében.
A német szociáldemokraták kongresszusán – ahogy illik és szokás – ezúttal is számos fontos és jelentős javaslatot vitatnak meg. De a fontos javaslatoknál is fontosabb, hogy a kedden megnyitott brémai tanácskozáson új, fiatal vezetőket választanak.
A nagy kérdés persze, hogy e széttagolódás, „pluralizálódás”, vajon nem osztja-e meg az erdélyi magyarokat. És vajon nem fogja-e akaratlanul is támogatni a román szélsőségesek azon vádját, hogy „az etnikai egység” politikai mozgalmak sajátja nem lehet, sőt épp ellentétes a társadalmi rétegződés természetes adottságaival.
De persze egyéb kérdések is felmerülnek, melyeket főképp az RMDSZ most hétvégén, Marosvásárhelyen megtartott kongresszusa aktualizált.
Az államkommunizmus ugyan már tántorog a rá mért csapások súlya alatt, de Közép- és Kelet-Európának máris új veszélyekkel kell szembenéznie: félő, hogy egy önelégült nyugati elit és szürke uralkodó réteg sajátítja ki a megszerzett szabadságot, mégpedig egy elvont politikai elméletre és gyakorlatra hivatkozva. Arra a mítoszra gondolok, mely szerint a kommunizmus összeomlása egyben a kapitalizmus győzelmét s a nyers piac elméletének végső igazolását jelenti.
Leginkább a csend döbbenti meg a romániai árvaházakba látogatót. Nyoma sincs gyermekzsivajnak, s a kopott másfélszer egyméteres, kis vascellák lakói mint valóságos végtermékek sorakoznak e valószerűtlen, országnyi gyermekgyárban, ahol feladatul tűzték ki, hogy a 23 millió lakosból minél előbb 80 milliót csináljanak. Az elmúlt esztendőkben a hatóságok havonta terhességellenőrzésre rendelték be a 15 és 45 év közötti nőket – mellesleg ez volt szinte az egyetlen egészségügyinek nevezhető „ellátás”.
A záró sajtótájékoztató azonban kijózanítóan hatott még a gyógyíthatatlan optimistákra is. A szokásos udvariassági gesztusok ellenére kiderült, hogy a volt VSZ-tagországok és a Szovjetunió között kötendő biztonsági szerződések egyik cikkelyét a magas szerződő felek egy része (a pontos listára még visszatérünk) elfogadhatatlannak tartja. A nevezetes cikkely lényegében megtiltja az egyik fél ellen irányuló katonai szövetségbe való belépést.
Mi is a baj ezzel a formulával, amit a szakirodalom „negatív biztonsági garancia” néven ismer?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 30 hét
10 év 3 hét
10 év 7 hét
10 év 7 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét