Skip to main content

Külföld

A Szociálliberális Fórum nyilatkozata


A kelet-közép-európai politika alulírott képviselői, akik éveken át küzdöttek együtt a szabadság és a szociális szolidaritás értékei nevében,

akik az állam korlátozásán és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló alkotmányos parlamenti demokrácia hívei, elkötelezettek a piacgazdaság mellett, hívei nemcsak a vállalkozás és befektetés, hanem a szakmai szervezkedés szabadságának is,

meggyőződésük, hogy a piacgazdaságra való átmenet konfliktusait az érintett társadalmi érdekcsoportok képviselői, a szociális partnerek közötti folyamatos tárgyalások és a kompromisszumkere




Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Egészen biztos, hogy Jugoszlávia csak kívülről és/vagy fegyveresen nem tartható egyben. Jószerével ez az egyetlen pont, amiben szerzőink egyetértenek egymással, miközben más-más nézőpontból veszik szemügyre a lapzártánk pillanatában még áttekinthetetlenül kusza jugoszláv helyzetet, s persze abban sem feltétlenül egyeznének meg, hogy egyáltalán maga a helyzet nevezhető-e még jugoszlávnak.

II. János Pál lengyelországi útjának nyugati sajtóvisszhangjából


Die Zeit

A lengyel pápa és német püspökei meghirdették a kultúrharcot. Hogy miként fognak harcolni, arról ízelítőt adott II. János Pál a hazájabeli Radomban. Az abortuszt ismét egyenlőnek nyilvánította a gyilkossággal, egy sorba állította a németek főként lengyel földön kivitelezett Holocaustjával, és – egy lélegzettel – megvonta a Szejmtől, a szabadon választott lengyel parlamenttől a jogot, hogy továbbra is elnézze az abortusz büntetlenségét. De a lengyelek szemlátomást nem akarnak szót fogadni a pápának.


Kis Visegrád Bécsben

Megalakult a kelet-közép-európai Szociálliberális Fórum


Kelet-Európa demokratikus ellenzéke mindig is arra törekedett, hogy a pártállami elnyomással szemben kinyilvánított szolidaritáson túl megteremtse a politikai együttműködés feltételeit is, ám a rendezett és rendszeres kapcsolatfelvétel pillanata csak mostanában érkezett el.

Václav Havel: Politikáról politikusokról

avagy: elfelejthetjük-e, hogyan kell kávét főzni?


Kezdek gyanús lenni magam előtt. Mind ez idáig úgy gondoltam, hogy a közösség iránti felelősségérzetből, kötelességtudatból, sőt egyfajta áldozatvállalás kényszeréből látom el politikai funkciómat. Ám mostanában, amikor olyan politikusok állítják ugyanezt, akikről megvan a véleményem, arra kényszerülök, hogy folyton vizsgáljam önmagamat, s feltegyem magamnak a kérdést, vajon nem kezdek-e el én is magamnak hazudni, s vajon nem a be nem ismert önigazolási vágyról van inkább szó az én esetemben is, nem pedig a dolgok tiszta szolgálatáról?

Neményi László: Bonn vagy/és Berlin?

Neményi László


A Bonn–Berlin-vita legfigyelemreméltóbb vonatkozása az, hogy egyáltalán van. Nehéz elképzelni, hogy Franciaországban vagy Olaszországban nagyszámú politikus komolyan elvitassa Párizstól vagy Rómától a fővárosi rangot, s hogy ezt ráadásul a közvélemény jelentékeny részének támogatásával tehesse. Csakhogy a németek nem olaszok vagy franciák, a német nemzet nem problémamentesen öntudatos nemzet.

Vajna János: Előre a jelcini úton!


Amikor ezt az újságot az olvasó kézhez kapja, Jelcin a Fehér Házban tárgyal. Partnere az Egyesült Államok elnöke, akitől nyomban megválasztása után hivatalos látogatásra szóló meghívást kapott. Ez a választási győzelem után olyan újabb győzelem, amire az orosz köztársaság elnöke sokáig hiába törekedett. Midőn a szenátus vendégeként Washingtonban járt, hasztalanul próbálkozott, Bush nem fogadta. Legutóbbi amerikai útja alkalmával pedig az elnök csupán „betévedt” Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó szobájába, ahol a szoba gazdája „véletlenül” éppen Jelcinnel beszélgetett.

Wojciech Maziarski: Erdélyi helyszíni tudósítás


A kerekasztal megbeszélései után az illegális nyomdák lekerültek a pincébe, mert talán még szükség lehet rájuk. Nem lett. Így az után az egyik gépet kiküldtük Mongóliába, hogy azzal nyomtassák a kommunistaellenes röplapokat és újságokat. A másikat Romániába küldtük. Ezt a gépet én is elkísértem.

Temesvár

Temesvárott George Serban, a város nevét viselő szövetség vezetője képviseli a hatalmat. Ez azért különös, mivel a Societatea Timisoara a kormánnyal szemben álló, ellenzéki csoport. „Jos Iliescu!” (Le Iliescuval!) – hirdetik a feliratok a falakon.




Juhász József: Egy lépés előre?


Az eddigi viták egyre valószínűbbé tették, hogy a meghatározó jugoszláv politikai erők önmagukban nem képesek és talán nem is akarnak eljutni a kompromisszumig. Végül a Nyugat türelmét vesztette, és nem is titkolt beavatkozással igyekezett új mederbe terelni az eseményeket.

Nyugati sasszék

A Közös Piacot és az USA-t persze nem valamiféle jugofil érzelem, hanem a hideg racionalitás vezérelte.




Dalos György: A Tamás-templom karnagya


A lipcsei Szent Tamás-templom karnagya – Johann Sebastian Bach óta a tizenötödik ebben a tisztségben – kínosan mentegetőzik a televíziós kamerák előtt. Ősz hajú, megtört tekintetű férfi, évtizedeken át vezette a nagy hírű intézményt, és most leváltják. Kiderült róla, hogy IM, azaz „Inoffizieller Mitarbeiter”, az NDK titkosrendőrségének, a Stasinak „nem hivatalos munkatársa” volt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon