Skip to main content

Külföld

Roland Hofwiler: Macedón merénylők


Amikor a „szocialista néphadsereg” a függetlenség kinyilatkoztatása után véres támadást intézett Szlovénia ellen, a macedónok azonnal felajánlották „testvéri segítségüket”: „A belgrádi agresszort minden eszközzel térdre kell kényszeríteni” – hangzott a Skopjéban székelő macedón parlament egyik nyilatkozata. És hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, azon nyomban önkénteseket toborzó felhívásokat adtak közre – a Macedón Forradalmi Szövetség (IMRO), a legnagyobb parlamenti párt aláírásával.

–gyurovszky–: Van-e magyarellenesség Szlovákiában


A pozsonyi Komensky Egyetem a szlovák kormány megbízásából ez év májusában ismét felmérte a lakosság politikai és nemzeti állásfoglalását. A tavaly októberben megtartott első felmérés adataival összevetve érdekes folyamatot figyelhetünk meg. Kiderül, hogy alig több mint fél év alatt lényegesen csökkent a változások híveinek száma, s ma Szlovákiában többségben vannak azok, akik szerint a kommunizmus jobb rendszer, mint a mostani.

Tomaz Mastnak: Vér folyik Európa peremén

Egyesülés helyett az új megosztottság felé


Jugoszláviát a szerb vezetés tette tönkre, mégpedig fokozatosan és szisztematikusan. Megakadályozta és visszautasította Szlovénia, majd Horvátország, Bosznia és Macedónia minden függetlenedési kezdeményezését, hogy közben újjászervezze a közös jugoszláv államot. Megtagadta a Koszovóban élő albánok elemi emberi és polgári szabadságjogait, ugyanakkor arra bujtogatta a kommunista rezsimtől éppen megszabadult Horvátország szerb kisebbségét, hogy lépjen fel jogai és autonómiája érdekében.

Milan Nikolics: Szlovénia és a szövetségi vezetés háborúja

Egyesülés helyett az új megosztottság felé


A háborút a szlovén vezetés idézte elő azzal, hogy egyoldalúan kívánt kiválni Jugoszláviából; azzal, hogy kinyilvánította függetlenségét; azzal, hogy nemzetközi határt állított fel Szlovénia és Horvátország között, valamint önálló határt húzott meg Jugoszlávia határai mentén Olaszországgal, Ausztriával és Magyarországgal.

Egyesülés helyett az új megosztottság felé


Az elmúlt hét végén a Helsinki Citizens Assambly elnöksége tanácskozásra hívta tagjait, az egykori kelet-közép-európai demokratikus ellenzék jeles képviselőit a jugoszláv válság megvitatására. A fő kérdés az volt, milyen következményekkel jár Jugoszlávia dezintegrációja Európa integrációja szempontjából, s melyek azok az okok, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek.

–gyurovszky–: Prágai búcsú


A sajtót figyelve úgy tűnik, hogy a csehszlovák közvélemény kissé közönyösen figyeli a KGST lassú kimúlását. A tartózkodáson persze nem kell csodálkozni. Csehszlovákiában az elmúlt másfél év során a KGST-vel kapcsolatban radikális és egymással sokszor alapvetően ellentétes vélemények láttak napvilágot; az emberek feltehetőleg belefásultak a KGST-piac összeomlásának figyelésébe. A prágai vezetés a rendszerváltás után úgy vélte, hogy a szocialista monstrumot azonnal és radikálisan fel kell oszlatni.

Kőszeg Ferenc: Az állam joga és a polgár joga

Törvény a Stasi ügyiratairól


Ügynök itt, ügynök ott

A Stasi-akták – számuk állítólag hatmillióra rúg – hol itt, hol ott bukkannak elő. Télen, a választások után úgy tűnt, Kohl kancellárnak vezető pozícióját a CDU élén meg kell osztania keletnémet kollégájával; a tervek szerint Lothar de Maizire alkancellár vagy a Bundestag elnöke lett volna. A Spiegel a legjobb pillanatban tudatta a közvéleménnyel, hogy a törékeny termetű politikus „Czerny” fedőnéven a Stasinak dolgozott – a keleti CDU vezetője eltűnt a közéletből.


F. T. [Fényi Tibor]: Zágráb fölött az ég…


ZÁGRÁB. Kedden a város fölött rendületlenül keringenek a helikopterek, az utcákon pedig speciális és önkéntes rendőrök, a biztonsági szolgálat tagjai, a horvát hadsereg Rambo kinézetű katonái, néhol pedig a Jugoszláv Néphadsereg páncélosai rendeznek flottatüntetéseket. Szerdán padig „a boldog horvát nép” örömfelvonulást tart a Szábor épületéhez közel, ahol mindennap a vérvörös huszáregyenruhába öltöztetett, darutollas, usztasakéses díszőrség váltja avítt ceremóniával a posztokat. A helikopterek most virágesőt szórnak.

Ara-Kovács Attila: Belgrád és Bukarest

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Igaz ugyan, hogy közvetlenül az összecsapásokat megelőzően a belgrádi Danas ismét a horvátoknak küldött, romániai eredetű géppisztoly-szállítmányokról cikkezett, mégsem ez keltette fel a megfigyelők érdeklődését. Sokkal inkább azok a bukaresti jelzések, melyek ottani hivatalos körök kétértelmű magatartására utaltak a délszláv államalakulat felbomlásával kapcsolatban.

Fényi Tibor: Az idegenek gyűlölnek minket


„Az idegenek gyűlölnek minket” – mondja Szlobodan a Borovo Szelo-i út oldalán a fűben hasalva, és közben nem kis rutinnal, fél szemével a pár száz méterre álló páncélost nézi. Forróság van, tömény hársillat, meg néhány fegyver az úton. „Az idegenek nem ismernek minket” – folytatja Szlobodan. „Azért mondanak olyanokat, hogy mi levágtuk a horvátok fejét. Pedig tudhatnák, hogy a Thomson géppisztoly olyan, hogy ha azzal valakit nyakon lövök, akkor annak lerepül a feje.” Gondolkodik egy kicsit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon