Skip to main content

Rábeszélő

Kárpáti: Tudom, milyen a madarak élete

Bemutatjuk a Muzsika márciusi számát
Zene


„A kommunista államnak volt egy téveszméje: elvárta, hogy az író afféle állami kanári legyen, és reggeltől estig az állam dicsőségét zengje. Ha a kötelező áriát elénekelte, cserébe megkapta a napi kendermag kiszabatát. Most meg kinyílt a kalitka, kirepült a kanári, s azt énekel, amit akar. De kint hideg van, és nincs kendermag. (Csak zárójelben mondom, tudom, milyen a madarak élete, mert kilencféle madarat etet a feleségem. Az egyik ablak a tengeliceké, a másik a cinkéké.

Bori Erzsébet: Tandori Live, avagy minden megvan

Színház


Tandori Dezső magyar író, költő, műfordító és -elemző sokáig láthatatlan volt előttünk. Csak jeleket küldött magáról, leginkább írásjeleket. A test, ami igévé lőn. Példátlan munkabírása és jelenvalótlansága aztán vad legendákat teremtett drákói életvezetésről, hajó gyomrában működtetett titkos fordítóirodáról (vö. gályázás), sok különc szokásról. Közszereplőként később sem, de magánemberként már fel-feltűnt, egyre többen találkozhattak vele, látták vagy látni vélték, egy időben akár több helyen is.

Kováts Albert: A régi fénykép titka

avagy a fotográfozó szerzetes
Könyv


Fotós albumot kézbe venni közvetlenebb élmény, mint festményeket reprodukáló könyvet nézegetni. A kinyomtatott fénykép az eredetivel egyenértékű hatást kelt, ha a sokszorosítás korszerű eljárással és figyelmes munkával készült. A fotót többnyire eredeti vagy ahhoz közeli méretben lehet kinyomtatni, ez is hozzájárul a valódiság látszatához. A festmény tökéletes reprodukálásának már a kényszerű zsugorítás is korlátot szab, s gyakoriak a színhelyesség hibái.

(bikácsy): Truffaut titkai

Film


Sok francia filmalkotó maradt nálunk ismeretlen, még a legnagyobbak közül is. Renoir vagy Bresson, Godard vagy Rivette, vagy Eustache; van, kinek a magyar néző csak Párizsban láthatta filmjét, van, kinek éjszakai zártkörű előadásokon és filmklubok ritka vetítésén.

Truffaut szerencsére nem ilyen. Magyarországon már jó ideje talán Francois Truffaut a legismertebb s talán a legkedveltebb francia filmművész. Közel került hozzánk. Aki csak egyetlen filmjét látta, az is megszerette.


(Bori): Vasisten gyermekei

Film


Ilyen csak Amerikában van: amikor minden készen áll a filmhez – forgatókönyv, pénz, stáb, helyszín –, már csak le kell forgatni, választanak hozzá egy rendezőt. Pontosan ez történt Tóth Tamással, a Moszkvában végzett magyar fiatalemberrel, aki vizsgafilmjével, az Őrült és az Angyallal hívta fel magára a figyelmet odaát. Lett neki egy filmje, az első, amiért mindjárt megosztott rendezői díjat kapott a 25. Magyar Filmszemlén.

Valljuk be, sose tudtunk semmit a Szovjetunióról.


Bán Zoltán András: 2000 1994/2.

Folyóirat


Ezúttal mindenekelőtt két szépirodalmi közleményre szeretném felhívni a figyelmet.

Valódi unikális szenzáció A basófa című „japán nó-dráma, melyet az egy estén előadott öt darab közül harmadikként szoktak játszani: kazuramono, azaz női parókás darab. Szerzője Konparu Zencsiku (1405–1470).” Az idézett rövid leírás Kemenczky Judittól, a darab fordítójától származik, aki bámulatosán hajlékony és átszellemült nyelven közvetítette Zencsiku remekművét.


B. E. [Bori Erzsébet]: Holmi 1994/1.

Folyóirat


Vannak lapok, amiket a végénél kezdünk. Ott van a sportrovat vagy a kis színesek, vagy a levelezés, hol mi. Két számmal korábban itt, a postarovatban tette föl Radnóti Sándor az ominózus kérdést Rudolf Schwarzkogler farkáról. Erre nem lehetett nem odalapozni, s bár kisvártatva kiderült, hogy a Földényi F. Lászlóval folytatott vitának nem az említett férfitag a tétje, akkor már nem volt visszaút. A tárgy nem más volt, mint a művészet mibenléte. Földényi még visszafelelt, s ezzel a vita – megoldás nélkül – véget ért.

Kováts Albert: Művészet és krimi

Kiállítás


Kétségtelenül ráhibázott, aki azt mondta: egy képre csak akkor figyelnek fel az emberek, ha ellopják, vagy ha egy őrült megrongálja. Az évszázad, melyben napjainkat pergetjük, a nemsokára dicstelenül letűnő huszadik, oly sok művészeti krimit produkált, hogy már csak ezért is mindenkinek feszülten kellene figyelmeznie a múzeumok és magángyűjtemények képeire s tárgyaira.

Maloschik Róbert: Gary Thomas és Mike Stern

Zene


A 30-as nemzedék egyik legjellegzetesebb hangú tenorszaxofonosa Gary Thomas. Tavaly majdnem eljutott hozzánk Jack DeJohnette együttesével, de aztán az utolsó pillanatban elmaradt az Erkel Színházba tervezett koncert. Az európai turnéról hazatérve május végén New Yorkban vették fel a JMT kiadó gondozásában most megjelenő Exile’s Gate című CD anyagát. A zene engem leginkább egy tíz évvel ezelőtti John Abercrombie-lemezre, a Nightra emlékeztet.

kzs [Kárpáti Zsuzsa]: A zene és a rút

Zene


Mozart és a nők – hálás téma életrajzíróknak, rendezőknek és zenetudósoknak egyaránt. Mozart majdnem minden operájában főszerepet játszik a férfi(ak) és a nő(k) kapcsolata, s az elemzőknek nem kell túlságosan erőltetett vagy merész következtetésekre jutni, amikor párhuzamot keresnek egy-egy librettó és Mozart szerelmi életének eseményei között.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon