Skip to main content

Rábeszélő

(Polgárdi): Arszlán a zongoránál

Zene


Tavaly hallottam a müncheni rádióban egy régi riportot Artur Rubinsteinnel. Az agg mester, akit közönség és kritika egyaránt a fenomenális, az utolérhetetlen technikájú zongoravirtuózok közé sorolt, nos, a piano eme Paganinije elmondta, miközben leplezetlenül kuncogott, hogy számtalan koncerten bizony hatalmasakat püfölt mellé, ám ezt senki vagy csak kevés vájtfülű connaisseur vette észre.

Ez jutott eszembe mindenekelőtt Dohnányi lemezének hallgatásakor.


Kováts Albert: A geometria költészete

Rákóczy Gizella kiállítása
Kiállítás


A modern művészet titka, legyen szó bármilyen irányzatról, a művész mélységes meggyőződése tette helyességéről, más szóval: hite abban az elképzelésben, módszerben, eljárásban vagy stílusban, ami szerint alkot. Ez a meggyőződés ad olyan erőt, energiát a művésznek, amellyel művét hitelessé tudja formálni, és amely belső hitelt ad akár egy gesztusnak is. Ez a mélyen átélt hit ösztökéli az alkotót az olyan végeláthatatlan munkák folytatásához is, melyek sorozatokban vélik megközelíteni a teljességet, megjeleníteni az alkotó szándékát.

(Bori): A pap vége

Film


„Sose fogok én már filmet csinálni. Ha lehetne is, nem merek. Túl sokat hagytam ki. Ez nem olyan, mint a biciklizés, ezt el lehet felejteni. Félek” – vallotta be Evald Schorm a nyolcvanas években. A cseh újhullámosok szétszóratása mindennél világosabbá tette, hogy a filmművészet internacionalitása nem egyéb hangzatos tévedésnél. A kamerától ellökött, külső vagy belső emigrációba kényszerített rendezők nyomorék élőhalottak lettek, s legtöbbjüknek későn jött az évek, évtizedek múltán érkező új lehetőség.

–doris– [Bori Erzsébet]: Egy életszemlélet romjain

Ibsen: Rosmersholm
Színház


Rosmersholm komor vidék. Nagy kerülőt kell tennie annak, aki a házba igyekszik. Vagy rá kell merészkednie a zuhatag felett átvezető keskeny gyaloghídra. Rosmer (Bálint András) azonban mindig a hosszabb utat választja, amikor hazaindul. Nem mer lepillantani az örvénylésbe. A felesége jut eszébe folyton, aki itt lelte halálát.

Komor ősök vigyázzák a falakat Rosmer otthonában. Szigorúságukból mosolytalan élet fakad. A Rosmerek életszemlélete megnemesít és boldogtalanná tesz – mondja Rebekka West (Kováts Adél), aki az örömöt akarta meglelni ezen a helyen.


Misi Márta: A búcsújáró lepkék viszontagságai

(A népszerű természettudományos könyvkiadásról)
Könyv


Napjaink magyar könyvkiadásában a korábbiaknál sokkal nagyobb teret kap a tudományos-ismeretterjesztő irodalom. A könyvesboltok kínálatában, sőt túlkínálatában alig találunk magyar szerző által jegyzett kiadványt. Ha mégis, akkor az az igénytelen kivitel és az időnként kifejezetten csúnya ábrák, rajzok miatt – tartalmi kvalitásai ellenére – elsikkad a külföldi műhelyekben készült, színes, díszes könyvek mellett.

A jelenség hátterében rejlő okok többrétűek.


hf [Havas Fanny]: Bohdan Butenko rajzai


Amíg volt jó gyerekkönyvkiadás és jó gyerekműsor a tévében, addig legalább néha lehetett látni és élvezni a lengyel Bohdan Butenko rajzmeséit, rajzgroteszkjeit, rajzhumoreszkjeit, rajzelégiáit.

mar-os [Martos Gábor]: Közszolgálati olvasónapló

Könyv


Vajon érdekel-e ma valakit is szűkebb környezetünkben (értsd: Kárpát-medence), hogy egy negyvenéves filosz mi mindent gondol Alkibiádészről és Baconról, Descartes-ról és Locke-ról, Hegelről és Kantról, Derridáról és Jaspersről meg még ki tudja hány más (régi) filoszról? Vagy az vajon fontos-e ma itt, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején ugyan mi foglalkoztatta Erdélyben Bretter Györgyöt és – akkori – fiatal tanítványait (akiknek egyike – talán épp a legfontosabbika? – maga e mostani friss kötet szerzője)? A válasz valószínűleg nem vagy kevéssé.

(Sarkadi): Műhely, 1993/5

Hommage a Kormos
Folyóirat


Tandori Dezső szavaival „a még mindig csak 70 éves és pár napos Pistának” állít emléket a Műhely. A ’90-ben megújult győri folyóirat többször is jelentkezett már tematikus lapszámmal, mint a párizsi Magyar Műhely bemutatása ’89-ben, vagy ’92-es különszámuk: Pszichoanalízis – a belső nyelv tudománya.

Versek és levelek, tanulmányok a versekről, levelekről, sőt Kormos lendületesen könnyed, lebegő és mégis határozott kézírásáról.


Bán Zoltán András: 2000, 1994. január

Folyóirat


A 2000 szerkesztősége megint kitalált valamit. Urbi et orbi címmel beindították városajánló rovatukat elsősorban nem budapesti olvasóik részére, és mivel egy idő óta, sajnos, e körbe számíthatom magamat is, érdekelt vagyok. Nos, a Simplicissimus fedőnevű vároském, nevét alaposan meghazudtolva, igen széleskörű anyagismeretről tesz tanúbizonyságot.

Kováts Albert: Viharos képi párbeszéd

Kiállítás

 
Művészi törekvése lényegét tárja fel meghívója néhány szép sorában Turcsányi Antal. Világossá teszi, hogy a festői alkotás menete benső folyamat, kavargó, tisztázatlan lelki történések konkretizálási kísérlete, melynek soha nem lehet a végére jutni, mert minduntalan új meg új kérdések vetődnek fel. „Úgy látom – írja –, hogy az ember szellemének lakóhelye, lelkének mélye önmaga előtt is zárt, titokzatos. Nem tudható, hogy a különféle spirituális erők honnan, kitől, milyen csatornákon érkeznek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon