Skip to main content

Vajna János

Vajna János: Rakétacsökkentés és ami utána jön


Az egész világ dicséri Bush leszerelési bejelentését. Méltán: a kezdeményezés újszerű és merész. Most történik meg először, hogy egy szuperhatalom egyoldalúan, a viszonzásra csupán számítva, de azt eleve nem kialkudva, fegyverzetcsökkentést jelent be. Szakít az eddigi gyakorlattal, az évekig, olykor több mint egy évtizedig húzódó alkudozásokkal, amelyeknek az volt a vége, hogy új modernebb fegyverek jelentek meg, s az alku tárgyát képező fegyverek az időközben elavultak függetlenül a tárgyalások kimenetelétől.

Vajna János: Mikor a szeretők veszekednek…


A megbékélés legelső, szembetűnő eseménye, hogy a hivatalos bonni megbeszélés után a francia elnök háromnapos körutat tett az új tartományokban, a hajdani NDK-ban. A gesztus értelme nyilvánvaló: megkövetés, amiért akkor járt ott legutóbb, amikor még Modrow vezette a kommunizmusból már kikecmergő, de az egyesülés kérdésében még valamelyest bizonytalankodó NDK kormányát. Gesztusértéke volt az akkori látogatásnak is. Azt jelezte: álljatok meg a saját lábatokon!

Vajna János: Léte értelmét keresi az el nem kötelezettek mozgalma


A hidegháború elcsitulása, a Szovjetunió metamorfózisa, szuperhatalmi státusának elvesztése nem hagyja érintetlenül az el nem kötelezettek mozgalmát sem, amely a múlt héten ülésezett. A fejlemények sokféle hatást gyakorolnak rá, némelyik egyenesen a mozgalom létjogát feszegeti. Hatással van a mozgalom hangadó országainak nemzetközi tekintélyére is.

Vajna János: A hosszú életű svéd modell


Az eredmény igazolta a várakozásokat. Mégis, a választást követően elbizonytalanodtak az eredmény ismerete előtt már oly magabiztos kommentárok. Pedzegetni kezdték, hogy a svéd modell ideje lejárt, de ezt a véget a választáshoz kötni legföljebb azért lehet célszerű, mert így, akár egy gyászjelentésben, közölni lehet, ahogy illik, az elmúlás óráját.

Holott egyáltalán nem lehetetlen, hogy a választás következtében – egyértelműség ide vagy oda – nem gyorsul, hanem lassul a modelltől való távolodás.


Vajna János: Végre vége?

Három világrengető nap


„Hány nap a száz nap?” – kérdezte a vastag betűs cím a Beszélő legutóbbi, rendkívüli kiadásában. Hétfőn, a puccs első napján túlzott optimizmusnak látszott az utalás az egyszer már eltávolított, de őreit kijátszva visszatérő Napóleon második periódusára, ami csak száz napig tartott. Csak Elbától Waterlooig és Szent Ilonáig, a végső állomásig. De harmadnapra kiderült, hogy ami optimizmusnak tetszett, kishitűség volt.

„A puccs, bocsánat helyesbítek: a puccskísérlet”, javította ki magát szerdán reggel az egyik német rádió moszkvai tudósítója.


Vajna János: Hány nap a száz nap?


A hatalomátvételre készülő katonák, KGB-sek, a katonai-ipari komplexum hangadói, a párt és állami funkcionáriusok tábora még nem rendezte sorait, s Gorbacsovnak – aki a jelek szerint a pozíció megmentéséért feláldozta volna nemcsak céljait, de híveit is –, sikerült kisiklania a konzervatívok halálos öleléséből.

9+1

És kisvártatva újból levegőhöz jutott. A népszerű Jelcin – a tegnapelőtti barát, a tegnapi ellenfél – a választópolgárok elsöprő többségének akaratából az orosz köztársaság első embere lett.




Vajna János: A történelem kivételezettjei


Svájc ünnepel. Augusztus elsején a Rütli mezejére sereglett az ország színe-java, hogy megemlékezzék a legendás esküről: a három őskanton 1291-és szövetkezéséről. Az állam kezdetének tekintett esemény (avagy mítosz) óta eltelt 700 évre elégedetten nézhet vissza a helvét állampolgár, aki a jubileumi évben még csúcstartó is: amióta Szaddám Huszein lelökte Kuvaitot az emelvényről, Svájcban a legmagasabb az egy főre eső évi átlagjövedelem.

De a svájciak boldogsága mégsem felhőtlen: újságjaik tanúsága szerint identitási válságban szenvednek.


Vajna János: A csúcs és a hegy menedéke


A német vezető, aki a legtöbbet tette, azért, hogy Gorbacsovot meginvitálják a brit fővárosba, jól tudta, mekkora jelentősége lehet a személyes varázsnak, a frappáns érvnek, a tenni akarás elhitetésének, s ezért néhány nappal a nagy összejövetel előtt, még egyszer szemügyre akarta venni a pártfogoltját. Kijevben volt a találkozón és Kohl öt órán át osztogatta a viselkedési tanácsokat, s közben partnerét fürkészte. „Hat még a karizmája? Ki lehet még állni vele? Avagy már ő is éppoly viharvert, mint óriási birodalma?

Vajna János: Duna-medence-politika vagy Európa-politika?


A nyugtalanító fejlemények ellenére némely megfigyelők úgy vélik, ma több esély van a jugoszláv válság viszonylag békés megoldásara, mint egy vagy két hét előtt, és a „végvári küzdelmek” kiéleződése a megbékéléstől mindennél jobban irtózó háborús párt fokozott erőlködésének a következménye. De valójában megnőtt a kompromisszumos egyezség kilátása a sikerre, és –óvatosan fogalmazva – kevésbé növekedtek az általános vérontás, nyomor és zűrzavar kilátásai.

A múlt héten, hosszabb szünet után ismét összeült a jugoszláv államelnökség.


Vajna János: Egy vagy három Jugoszlávia

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


A fellélegzés bizonyára még nagyobb, észlelhette a konferenciáról tudósító újságíró, ha a találkozó résztvevőit igazán érdekelni tudja bármi más, mint a jugoszláv válság, amelyet a tanácskozók sürgősen megoldandónak tartottak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon