Skip to main content

Vajna János

Vajna János: Az első és utolsó szabad választás

Keletnémet gyorsmérleg


Nyerő ígéretek


„A kampány felforrósodott” – írta a választás előtti hét küszöbén az International Herald Tribune. Kohl és más bonni vezetők helikopteren száguldják be az országot, naponta négy-öt beszédet is tartanak. És egyre ugyanazt mondják: „Csak a nyugatnémet kormányhoz kötődő pártokra adott szavazat adja meg a választóknak azt a két dolgot, amire a legjobban áhítoznak: a közeli egyesülést és a jó nyugati termékekben való dúskálást.” És nem kell félni, az áttérést a piacgazdaságra „szociális közösség” fogja kiegészíteni.

Vajna János: Keletnémet párttörténet


Vasárnap választások lesznek Kelet-Németországban, az első igazi választások 1932 óta. Az NDK polgárai járulnak az urnákhoz, de az eredmény egész Európa szempontjából fontos. „Mikor és hogyan, milyen föltételek alapján valósuljon meg a német egység?” – mindenekelőtt ebben a kérdésben foglalnak állást a szavazók. Azt ugyanis, hogy fönnmaradjon-e a különálló NDK – a válasznak is tekinthető tömeges exodus után –, végképp megválaszolta november 9-e.

Vajna János: Ottawa és ami utána jön

A tömböktől mentes Európa felé


Valószínűleg nem szorul bemutatásra a 2+4-es formula. Amióta nyilvánosságra került, tele vannak vele az újságok. A rend kedvéért mégis bemutatjuk: ez a németprobléma rendezésének képlete. Közelebbről azt jelenti, hogy a német egység megvalósításának belső aspektusait a két német állam fogja megtárgyalni, a külsőket a négyek: a náci Németországot feltétel nélküli megadásra kényszerítő koalíció vezető hatalmai, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország.

Vajna János: Mandela és Samir

Egy visszatérés és egy távozás


„Tulajdonképpen mi jogosítja fel lapjuk vezetőit arra a föltevésre, hogy ezentúl összes olvasóik csak a német–német és a kelet-európai témákról óhajtanak informálódni, hogy a tájékoztatást a világ egyéb eseményeiről marginális szintre szállíthatják le?” – kérdi a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik olvasója. A kérdés jogos. Mi több: ezt az inget a térség többi újságcsinálója is magára vehetné. Számos kép jelent meg például Mandela kiszabadulásáról, sok hír közölte ugyan, hogy a harcias Saron kivált az izraeli kormányból.

Vajna János: Csúcsok helyett bércek


Folytatjuk, ígérte a Beszélő karácsonyi száma a csúcsokon járást, az emlékezést a hét legfontosabb nyugati hatalom állam- és kormányfőinek tanácskozásairól, a hattagú Közös Piacból tizenkét tagú Európai Közösséggé növő integráció vezetőinek félévenként megrendezett konferenciáiról. De az ígéret beváltását kissé halogatjuk. Most csak egy dombocskára emlékezünk. Ezt a világ észre sem vette, de minket szebb kilátásokkal hitegetett.

Vajna János: Csúcsokon jártam


A Rádiónak dolgoztam. Csak azt akartam, amit minden rádiós, jól dokumentált rádióműsorokat szerettem volna készíteni, és úgy gondoltam, a felvételek a Rádió lemeztárát fogják gazdagítani.

Magnó még nem volt, a viaszlemez már kiment a divatból, a rádiókban a gramofonlemezhez hasonló, de vékonyabb, négy-öt játszásra alkalmas decelitlemezt használták. Nagyjában 1500 lemezfelvétel készült.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon