Skip to main content

Vajna János

Vajna János: Előre a jelcini úton!


Amikor ezt az újságot az olvasó kézhez kapja, Jelcin a Fehér Házban tárgyal. Partnere az Egyesült Államok elnöke, akitől nyomban megválasztása után hivatalos látogatásra szóló meghívást kapott. Ez a választási győzelem után olyan újabb győzelem, amire az orosz köztársaság elnöke sokáig hiába törekedett. Midőn a szenátus vendégeként Washingtonban járt, hasztalanul próbálkozott, Bush nem fogadta. Legutóbbi amerikai útja alkalmával pedig az elnök csupán „betévedt” Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó szobájába, ahol a szoba gazdája „véletlenül” éppen Jelcinnel beszélgetett.

Vajna János: Visztula, Moldva, Duna


„Az egyesült Németország NATO-tagsága volt a legtöbb, amihez 1990-ben szovjet hozzájárulást lehetett kapni… A Keleti-tenger, az Adria, a Fekete-tenger közötti államok biztonságpolitikai státusa bizonytalan maradt, és az lesz a következő években is” – írja Michael Stürmer, a publicisztika területére is szívesen kiruccanó német történész!

Írását – amelynek címe Visztula, Moldva, Duna; a magyar, csehszlovák, lengyel érdekközösségre utal – a csodálkozást és némi megrökönyödést kiváltó szovjet okmány, az úgynevezett Falin-emlékirat tette időszerűvé.


Vajna János: Pénzt vagy technikát!


Egyes megfigyelők a közös nyugati támogatás tervének komolyodásával hozzák összefüggésbe a hét végén nyilvánosságra hozott moszkvai közleményt is, amely szerint nem a Vilniusba vezényelt fekete barettes rohamosztagosok gyilkoltak meg 13 litván polgárt; az áldozatok egy részével a litván önvédelmi rendőrök golyói végeztek, más részük talán önként feküdt a tankok lánctalpa alá. Felmerült ugyanis az elképzelés, hogy a szovjetek megsegítését kössek össze politikai feltételekkel is. Például a rendkívül túlméretezett katonai költségvetés lefaragásához.

Vajna János: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]


Kedves Barátaim!

Úgy érzem, nyilvánosan is hangot kell adnom a legutóbbi Beszélő címoldala láttán támadt rosszkedvemnek. Nem közömbös a számomra, hogy milyen a szemlélete annak az újságnak, amelybe igaz külsősként, de sűrűn és örömmel írok. Nem tetszett a „sztrájk” feliratú táblát szorongató Nagy Sándor karikatúrája.


Vajna János: „Beépíteni a kultúrát a köznapokba”


A német szociáldemokraták kongresszusán – ahogy illik és szokás – ezúttal is számos fontos és jelentős javaslatot vitatnak meg. De a fontos javaslatoknál is fontosabb, hogy a kedden megnyitott brémai tanácskozáson új, fiatal vezetőket választanak.

Vajna János: A franciaországi változásokra


Franciaország kétszer is elfoglalta a lapok címoldalának nagyobbik felét ezen a májuson: a hónap tizedik napján, amikor megemlékeztek Mitterrand elnökké választásának tizedik évfordulójáról, majd egy héttel később, amikor tudatták, hogy Franciaországnak új miniszterelnöke van: Rocard megy, Edith Cresson jön.

Az elnök jubileumát méltatva a visszapillantó tükörbe néztek a publicisták. S egyesek nemcsak 1981. május 10-éig láttak el, hanem 1968 barikádos, De Gaulle-t távozásra késztető májusáig.


Vajna János: Bush és Gorbacsov közös témái


Az előkészületek még nem fejeződtek be, de a jólértesültek bizonyosra veszik, hogy még az év első felében megrendezik az eredetileg februárra kitűzött, ám azóta többször elhalasztott Bush–Gorbacsov-találkozót. Eddig nem volt sürgős egyik résztvevőnek sem, de a jelek arra vallanak, hogy most mind a két politikus sürgősnek tartja a „moszkvai randevút”.

A csúcs közeledését valószínűsítik a kísérőjelenségek is. Az amerikai elnök néhány hete még begombolkozott, midőn előterjesztették az újabb másfél milliárd dolláros gabonahitelre vonatkozó szovjet kérést.


Vajna János: Megjöttek a katonák


Hol vannak a katonák? – kérdeztük Marlene Dietrichhel együtt, amikor legutóbb Jugoszláviáról írtunk. Hát most itt vannak. Kadijevics védelmi miniszter közölte az elnökséggel, az állam legfelső szervével, hogy „az a mód, ahogyan a hadsereget az etnikai konfliktusok lecsillapítására felhasználták, nem lehet már hatékony. Ezentúl a csapatok a háború szabályainak megfelelő választ adnak.

Vajna János: A szülőföld muzsikája


Rajna-Pfalz tartományban, Kohl szűkebb pátriájában megalázó vereséget szenvedett a kancellár pártja. A CDU az NSZK megalakulása, azaz 44 év óta irányította (egymagában vagy koalícióban) a bortermelők szép tájakban és történelmi emlékekben gazdag tartományát. A decemberi országos választáson még a szavazatok 45,8 százalékát szerezte meg a tartományban a koalíció vezető pártja, de a vasárnapi választáson már csak 38,1 százalékát. A szociáldemokratákkal épp fordítva áll a dolog: decemberben csak 36,1 százalékot kaptak, most 44,8 százalékot.

Vajna János: Amerika és a világ


A Council on Foreign Relations tekintélyes amerikai intézmény; összefogja nem hivatalosan, mégis nagy hatásfokkal a külpolitikai tervezés agytrösztjeit: az egyetemeken, intézetekben, vállalati kutatóközpontokban, a sajtóban dolgozó elemzőket és a gyakorló külpolitikusokat. A két szféra nem áll nagyon távol egymástól: a kutatókból könnyebben lesznek diplomaták, a diplomaták könnyebben vedlenek át kutatóvá az Egyesült Államokban, mint másutt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon