Magyar Bálint a Beszélő utolsó számában arról az – általa is „kulcsfontosságúnak” tekintett – kérdéscsomóról értekezett, hogy a magyar társadalom hogyan viszonyul a szomszédos országokhoz, az ott élő magyar kisebbségekhez, valamint azokhoz a határokhoz, amelyek között Trianon óta él. Fejtegetése eredetileg az SZDSZ egy politikai tanácskozásán hangzott el, s ennélfogva úgy is olvasható, mint kísérlet egy nemzetpolitikai tárgyú pártálláspont megalapozására.

Most, amikor az MDF tartja a maga sátoros ünnepét, s üdvtörténeti helyszínné fásítja a lakitelki sátor helyét (várjuk az obeliszket, Varga Imre vagy Makovecz tervezésében), most, amikor az alámerülő és kidekkoló Antall végre a világ színe előtt keményen kiáll a vízlépcső megépítése ellen, és igyekszik nyilvánvalóvá tenni, hogy a (ma még) szlovák gaulauter hazudós kalandor, most, amikor a Magyar (Kir.?) Rendőrség skinheadekkel tárgyal, kár Langmár Ferencnek meghamisítani a demokratikus ellenzék egyik legnagyobb vihart kavaró, legnagyobb szabású akcióját csak azért, hogy személyes ellenszen

A cikk bevezető részében a szerző az általa „progresszív parazitáknak” nevezett orvosi kft.-kről szól, amelyek rátelepszenek a kórházra, mintegy belőle táplálkoznak, némi bérleti díj ellenében használván az önkormányzati tulajdonban lévő infrastruktúrát. A Szent Imre Kórház és a Rolicare előszerződését Vargha Márton – ezek után – a szimbiózis magasabb szintre emeléseként és intézményesítéseként értékeli. Szeretném felhívni a cikkíró szíves figyelmét a szimbiózis és a parazitizmus közötti igen lényeges különbségre.

Harmadik, tán negyedik fordulójához jutott hazánkban az úgynevezhető „katonai kérdés” vitája.

Laki mindenekelőtt egy olyan egységes és kivitelezhető gazdasági stratégiát kér számon a szocialistáktól, amelybe a párt ígéretei szervesen beleillenek. Van ilyen stratégia – mondhatnók Iljics után szabadon.

Induljunk ki mindenekelőtt abból, amiben vélhetőleg nem lesz vita liberálisok és szocialisták között: reális gazdasági stratégia célja nem lehet más, mint működőképes piacgazdaság megteremtése Magyarországon.

Csak hálásak lehetünk dr. Joó Bálintnak, hogy a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága (TOP) megbízásából vitába szállt Kiss Imre nyugalmazott tűzoltótiszt cikkével. Kiss Imre ugyanis azt állítja, hogy ellentétesen az önkormányzati hatásköri törvénnyel [„A tűzoltás és műszaki mentés az önkormányzat… kötelező közszolgáltatási feladata”; 1991. évi XX. tv. 10.

Hát nézzük részleteiben!

Hogyan alakult ki a tűzoltóság jelenlegi szervezete? Tanulmányt érdemelne, mert azok az alapvető sajátosságok, amelyek az ország életét az elmúlt másfél évszázadban jellemezték, visszatükröződtek a tűzoltóság átszerveződésében, működésében és átformálódásában egyaránt. Az 1948-ban létrehozott, centrális irányítású állami tűzoltóságnak akkor nem volt ésszerű alternatívája. A helyi közigazgatás válságát élte, a tűzvédelmet biztosítani kellett. A váltás 1971-ben történt.

Egy lépést hátrálnom kell…

Mi tagadás – eszembe sem jutott megkérdőjelezni a paksi atomerőmű 1,40 Ft/kW-órás termelői árát, holott bizonyára van emögött valami kedvező pénzügyi feltétel is, és holtbiztosan találni hasonlókat a külföldieknél is…

Józan paraszti ésszel aligha lehetne másképp elképzelni azt, hogy 30 százalék feletti kamat mellett pénzügyileg talpon maradhasson egy hosszú távú (szolid) beruházás. Álomszép, hosszú távú beruházás az, amelyből 10 év alatt törleszteni lehet az alapító tőkét, és további 20 év alatt ezt az összeget meg lehet duplázni.

A Szabad Demokraták Szövetségének május 16-i tanácsülésén 15 óra 10 perckor kirohantam a teremből, és bevágtam magam után az ajtót.

A nyilvánosság elé szeretném tárni – noha némelyek bizonyára pártszerűtlennek tartanak majd ezért –, hogy miért választottam a távozásnak ezt a történelmünk török korszakából jól ismert, kirohanásos módját.

A Szabad Demokraták Szövetségét az 1991. novemberi küldöttgyűlés előtt és után látszólag személyi ellentétek osztották meg. Időközben azonban egyre inkább kirajzolódtak a politikai-ideológiai különbségek is. Az országgyűlési frakción belül különböző platformok jöttek létre. Ezek közül a két legjelentősebb – a Szabadelvű Kör és a Liberális-Konzervatív Unió – 1992.