Kedves Török Viola!

Az SZDSZ jövőjéről folytatott, Beszélő-vitában közölt hozzászólásod mélységesen elszomorított. Ez az egész Tölgyessy-ügy nekem is terhemre van (mi több, untat is), de ami belőle kerekedett, sajnos ismét megszólalásra késztet. Szilágyi Sándor a Magyar Hírlapban, Tóth Gy. László és Siposhegyi Péter a Magyar Nemzetben, Vargha Márton a Beszélőben, Lévay Béla az SZDSZ négyoldalas belső tájékoztatójában egyaránt azt állítja, hogy a Szabad Demokraták Szövetségét vezető, az egykori demokratikus ellenzék ún.

Kezdjük az időzítéssel. A mérhetetlen sajnálkozást, ami Kis János lemondását kísérte, nem igazolja a párt alaposan megrendült pozíciója a választók és a tagok körében. A szabad demokraták érdemeit s a hanyatlás külső okait persze vég nélkül sorolhatnánk. De azzal elkerülhetetlenül szembe kell nézni, amit a sajtó az elmúlt hónapokban, közvélemény-kutatásokkal alátámasztva többször is a felszínre hozott: merőben szokatlan dolog, hogy egy nagy ellenzéki párt nem tudja magához hódítani a mérhetetlenül népszerűtlen kormánypárt kiábrándult szavazóit.

Kedves Barátaim!

Hazudnék, ha azt mondanám, tudom, mi a kivezető út az SZDSZ jelenlegi válságából. Még azt sem merném állítani, hogy ismerem a válság valamennyi összetevőjét. Főleg persze semmiféle jogosultságot nem érzek, hogy pártonkívüli létemre belebeszéljek a párt belügyeibe.

Én mégis lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy megosszam veletek gondolataimat.

Az odavetett, pongyola mondatok, a homályos állítások könyörtelenek: magyarázkodásra kényszerítik szerzőjüket. Montágh Balázs (Mi a riasztó az SZDSZ-ben? Beszélő, 1991. október 19.) – nemhiába matematikus –, jó szemmel és teljes joggal, talált egy ilyen állítást a pártelnökügyben írt cikkemben. (Van még kártya a pakliban? Beszélő, 1991.

Jó egy hete találgatja már a médiában ez is, az is, ki lesz Kis János után az SZDSZ elnöke?

Baráti köröm és én – Pesten és vidéken – SZDSZ-szavazók és -rokonszenvezők vagyunk, így minden eseményre odafigyelünk, ami az SZDSZ-hez kapcsolódik. Eleinte sokalltuk a fölcsattanó „érdeklődést”, hiszen ami történik, az a szövetség belügye.

Az elnökjelöltvitában pártatlan vagyok. Ugyanúgy tisztelem, becsülöm és szeretem Mécs Imrét, Dornbach Alajost, Tölgyessy Pétert, Kis Jánost, Pető Ivánt és Tamás Gáspár Miklóst. Számomra – és talán a legtöbb párttag vagy szimpatizáns számára – ők EGYÜTT jelentik az SZDSZ-t, és nem külön-külön.

Ezért aztán szomorúan olvasom az újságokban (sajnos a Beszélőben is) az SZDSZ-elnökjelöltek körüli civakodásokat.

A vita a Beszélőben egészséges gondolkodásmódra vall. Nem fog ártani az SZDSZ-nek a nyílt színi önboncolgatás, sőt megerősítheti a kívülről szemlélőkben a párt őszinte, demokratikus mivoltát. Ahogyan Kis János is ezt tette döntésével. Iskolapéldát mutatott néhány dölyfös miniszternek demokráciából.

Nem akarok ezen sorokkal befolyásolni senkit a tagságból, hiszen döntésük az elnököt illetően sorsdöntő fontosságú. Az SZDSZ és ezáltal az ország jövője szempontjából, mivel a mai magyar politikai paletta még igen képlékeny. Milyen legyen az új elnökünk?

Tisztelt Szerkesztőség!


Lassan finiséhez közeledik az SZDSZ elnökválasztási kampánya. Ebben a versengésben elindult jelöltként Mécs Imre is, akiről az alábbi teljesen szubjektív néhány gondolatot szeretném elmondani, hogy a lapot olvasó, még aktív SZDSZ-tagok, valamint a választási jogosultsággal bíró küldöttek döntésük meghozatala előtt mérlegelhessék, hogy ha Mécs Imrére szavaznak, kire is adják le voksukat.

Azt hiszem, vagyunk néhány ezren szabad demokraták Mihály Sándorné Kontra Katalinnal együtt, akiknek „soha eszünkbe nem jutott volna írni a lapba, mert újságot olvasni szeretünk, de írni nem tudunk. Ezt mentegetőzésnek is szánhatnám, ha nem a felelősségről szeretnék írni és kérdezni a megnyitott vitában, úgy gondolva, hogy ma mindnyájan felelősek vagyunk, ki-ki azon a helyen, ahová a sors keze, a történelem kereke, a jó Isten akarata, a saját ambíciója, a szerencse forgandósága (nem kívánt törlendő), állította.

Beszélő: Ez év elején nagy vihart kavart a Beszélőben megjelent A megalvadt struktúrák avagy az elit nem vész el, csak… című tanulmányod. Úgy tűnik, gondolataid akkor visszhang nélkül maradtak az SZDSZ-vezetők köreiben. A párt jelenlegi politikai válsága ismét felszínre hozott olyan kérdéseket, amelyekkel ebben a tanulmányodban foglalkoztál. Hogyan látod jelenleg az SZDSZ tagságának helyzetét?