Az egész világ dicséri Bush leszerelési bejelentését. Méltán: a kezdeményezés újszerű és merész. Most történik meg először, hogy egy szuperhatalom egyoldalúan, a viszonzásra csupán számítva, de azt eleve nem kialkudva, fegyverzetcsökkentést jelent be. Szakít az eddigi gyakorlattal, az évekig, olykor több mint egy évtizedig húzódó alkudozásokkal, amelyeknek az volt a vége, hogy új modernebb fegyverek jelentek meg, s az alku tárgyát képező fegyverek az időközben elavultak függetlenül a tárgyalások kimenetelétől.

Amikor Vlagyimir Iljics kitalálta a kommunista szombatot, meglovagolva az orosz ember titkos vágyát, hogy ingyen dolgozhasson, fogott egy gerendát, s ötödmagával cipelni kezdte. Utódjához s követőjéhez már ezrével szegődtek a gerendavivők, hogy aztán a pionírok előtt hőskölteménnyé kerekítve zengjék a gerendacipelés hiteles történetét.

Most, az úgynevezett augusztusi fordulat után a gerenda megint főszerepet játszott.

Az IRSOP (Román Közvélemény-kutató Intézet) fölmérése szerint Romániában a lakosság 5 százaléka rokonszenvet, 68 százaléka ellenszenvet érez a cigányok iránt, s a maradék 27 százalék közömbös. Ez meglepő, már csak azért is, mert Romániában a cigányság aránya 10 százalék fölötti, egyes becslések szerint pociig a 20 százalékot is eléri. Jogos tehát a kérdés: szereti-e valaki a cigányokat Romániában?

A válasz – bárhogyan próbálnánk áltatni magunkat – nemleges. Sajnos pogromok sora bizonyítja ezt. Húsz fölötti azon települések száma, melyekről elüldözték a cigányságot.

A 280 ezres litvániai lengyel kisebbség jogait csorbító döntés olyannyira kiélezte a lengyel–litván viszonyt, hogy emiatt elmaradt Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter szeptember 16-ra tervezett vilniusi látogatása s így az új lengyel–litván szerződés aláírása is.

A jelenlegi rendkívül mély jugoszláv válság, propagandaháború és vérontás középpontjában egy meghatározott földrajzi területen kisebbséget képező nemzetek és nemzetiségek állnak. Amikor a nemzeti szimbólumok elfedik előlünk a látóhatárt, s a nemzethez való tartozás válik a legfőbb értékké, a kisebbségek objektíve veszélyhelyzetben vannak.

Igazi háborúra azért kerülhet sor, mert meg kell védenünk a mieinket náluk!

„A FŐ KONFLIKTUS A SZERBEK ÉS MUZULMÁNOK KÖZT ROBBANNA KI”
Muhammed Filipovics, Muzulmán Bosnyák Szervezet (MBO) 

Beszélő: Bosznia-Hercegovinában a kormánykoalíció pártjai mind etnikai, nemzeti alapon szerveződtek, míg az ellenzéki pártok általában „jugoszláv” orientációjúak. Az ön pártja, a Muzulmán Bosnyák Szervezet az egyetlen nemzeti párt az ellenzékben.

Beszélő: Mit tehet egy kisebbség, hogy épp egy kisebbségi törvény megalkotásakor ne maradjon kisebbségben?




Sándor Eleonóra: Ha nem szakad ketté Cseh–Szlovákia, és a jelenlegi jogrend érvényben marad – hamarosan beterjesztjük a kisebbségi törvénytervezetet. Alapjául egy olyan emberi jogi alkotmánylevél szolgai, amely az alapvető egyéni jogokat rögzíti, kisebbségi vonatkozásban pedig megismétli az 1968-as alkotmánytörvény rendelkezéseit, kivéve egy pontot, ami az arányos képviseletre vonatkozik.

Noha a horvátországi csatatereken hivatalosan beállt a tűzszünet, az igazi békétől Jugoszlávia még igen messze jár. Az elmúlt héten országszerte hallatták hangjukat a békemozgalmak, azonban ahogy ezt már megszoktuk, a hivatalos szerbiai tömegtájékoztatási eszközök sokkal nagyobb teret szántak a hadsereg és a szerb állampárt által szervezett háborúpárti ellentüntetéseknek, melyeken többnyire tisztfeleségek és hadfiak iránt egyéb módon elkötelezett, felhevült honleányok vettek részt. A vajdasági sajtóban nagy publicitást kapott az augusztus 29-i temerini incidens.

A megbékélés legelső, szembetűnő eseménye, hogy a hivatalos bonni megbeszélés után a francia elnök háromnapos körutat tett az új tartományokban, a hajdani NDK-ban. A gesztus értelme nyilvánvaló: megkövetés, amiért akkor járt ott legutóbb, amikor még Modrow vezette a kommunizmusból már kikecmergő, de az egyesülés kérdésében még valamelyest bizonytalankodó NDK kormányát. Gesztusértéke volt az akkori látogatásnak is. Azt jelezte: álljatok meg a saját lábatokon!

Az elmúlt hét végén a Kelet-közép-európai Szociálliberális Fórum és a Friedrich Naumann Alapítvány nemzetközi tanácskozást rendezett arról, miként érvényesíthető a liberális alternatíva a térség országaiban készülő kisebbségi törvénytervezetekben. A Romániából, Cseh–Szlovákiából és Jugoszláviából érkezett szakértők között igen nagy vitát váltott ki, hogyan is értelmezhető egyáltalán a kollektív jog, a kisebbségi jog fogalma, hogyan viszonyul az emberi jogok általános kategóriájához, érvényesítése nem vezet-e újabb kirekesztésekhez.