Beszélő: Gyakran hallani olyan véleményt, hogy a helsinki folyamat lezárult, és új együttműködési formát kell kialakítani. A nemzetközi feltételek mennyiben módosítottak a folyamat lényegén?

Hargitai Zsuzsa: Valóban, már 1990 nyarán mindenki úgy érezte, hogy a helsinki folyamat betöltötte szerepét: Európa egységes lett. Ám azt is látnunk kell, hogy ezen kívül nem volt, és ma sincs olyan fórum, mely ilyen körben összegyűjthette volna az államokat. Ráadásul új kihívások is megjelentek: a nacionalizmus, az új államok születése, a további leszerelési tárgyalások problémaköre.

„Mihail Szergejevics alkotmányos puccsot követett el ellenünk” – fakadt ki az egyik, pártjától megfosztott népképviselő a hétfői szovjet híradó mikrofonja előtt, a szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusának első ülésnapját összegezve.

Az eredmény igazolta a várakozásokat. Mégis, a választást követően elbizonytalanodtak az eredmény ismerete előtt már oly magabiztos kommentárok. Pedzegetni kezdték, hogy a svéd modell ideje lejárt, de ezt a véget a választáshoz kötni legföljebb azért lehet célszerű, mert így, akár egy gyászjelentésben, közölni lehet, ahogy illik, az elmúlás óráját.

Holott egyáltalán nem lehetetlen, hogy a választás következtében – egyértelműség ide vagy oda – nem gyorsul, hanem lassul a modelltől való távolodás.

Még szünidejét tölti a cseh–szlovák szövetségi parlament, de a levegőben már erezni az eljövendő viharok szelét. A képviselők emlékezetében még élénken él a rózsaszínű tank képe és a szovjet puccs okozta sokk, de már kardjaikat élesítve készülnek az új parlamenti ülésszakra, amely biztosan minden lesz, csak csendes nem, és, attól tartok, megfontolt sem.

Kicsit még a tankról. A kommunista uralom egyik legnagyobb emlékműve egy óriási kőtalapzaton áll, Prága ötödik kerületében Smichovban.

Gorbacsov nyugati imádói, köztük John Major, nem hittek nekem, amikor azt írtam, hogy Sztálin óta Gorbacsov a legnagyobb hatalmú diktátor. Azt sem hitték el, amikor azt írtam, hogy Gorbacsov – annak ellenére, hogy a KGB, amely Brezsnyev utolsó éveiben minden ellenőrzést kicsavart a Kommunista Párt kezéből, óriási hatalmat ruházott rá – nem számít.

…rögtön el tudnám mondani, mi történt. Nem vesződnék olyan kérdésekkel, hogy ki tartóztatott le kit, kinek a parancsára, és letartóztatta-e egyáltalán. Nem érdekelne, ki találta ki a puccsot, Gorbacsov-e vagy Jelcin, s tudtak-e róla egyáltalán. De mert nem vagyok KGB-főnök, kénytelen vagyok gyanakodni: ha Jelcin volt a puccsisták legfőbb ellenfele, akkor miért szerepelhetett már az első este a szovjet tévéhíradóban?

Beszélő: Mi volt az első lépés, amit a független állam tényleges megteremtése érdekében tettek?

Vytautas Radzvilas: Megkezdődött a határállomások kiépítése, amelyek vámellenőrző pontok formájában már eddig is működtek, jórészt azonban fegyvertelen, félpolgári állományban lévő munkatársakkal, bár épp az utóbbi hetekben az ellenük folytatott sorozatos terrortámadások következtében szóba került felfegyverzésük Most megindult a professzionális határállomásokká való átalakításuk.

Beszélő: Mekkora volt a kockázata annak, hogy esetleg mégis győz a puccs?

Oleg Rumjancev: Ez elejétől kezdve abszolút reménytelen volt. Egyebek közt azért, mert van orosz parlament, van egy, a nép által választott orosz elnök, Borisz Jelcin. Kezdettől fogva úgy ítéltük meg, hogy ez az egész akció alkotmányellenes bűncselekmény. Ugyanakkor az is világos volt, hogy ha a puccsisták az országot polgárháborúba kényszerítik, akkor ez nem a hatalom és a nép között robban ki, hanem a hadsereg és a nép lesz az egyik oldalon, a KGB alakulatai a másik oldalon.

Az ország helyzete egyre inkább a káosz felé közelít. A jelenlegi föderációt a szövetségi szervek munkatársain, a hadsereg egyes tisztjein kívül csak nagyon kevesen akarják fenntartani. Az igazi kérdés az, hogy a felbomló Jugoszláviából melyik köztársaság miképpen fog részesedni. A legélesebb küzdelem persze Horvátországban zajlik. A horvát politikusok azt szeretnék, ha a jelenlegi belső határok az újonnan létrejövő szuverén köztársaságok külső határaivá változnának.

Éppen harmadik napja folytattuk a tomorini helytörténeti múzeum kiköltöztetésének megakadályozására szervezett ülősztrájkunkat, amikor a postás kikézbesítette a Beszélő szerkesztőjének táviratát: írjak összefoglaló tudósítást.