Az április elsejétől bevezetett drasztikus (200–300 százalékos) áremelések újból a román belpolitika előterébe állítják a gazdaság kérdéseit.

Úgy tűnik, a román szélsőjobboldal – az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos politikai vereségeit követően – hamar magára talált. Ezúttal a legnyomósabb érvhez folyamodott, a gazdaságihoz. Sikeresen: az önnön kommunista másnaposságától szabadulni képtelen kormányzat tálcán kínálja számára az újabb legitimációs lehetőségeket.

Több ezer ember gyűlt össze hétfőn a zágrábi hadbíróság épülete előtt, hogy tiltakozzon Martin Spegelj horvát hadügyminiszter és hét társa elleni vádemelés miatt. Az eredetileg békésnek szánt tüntetés során az indulatok olyannyira elszabadultak, hogy a tömeg záptojással, kövekkel és vasdarabokkal bombázta a hadbíróság épületét. A szabadlábon védekező Spegelj egyébként nem jelent meg a tárgyaláson, így már a nekifutásnál félbeszakadt Spegeljék pere. A pert nagy érdeklődés kíséri Jugoszlávia-szerte, s természetesen minden politikai erő a maga előítéletei szerint kommentálja a kérdést.

Szaddám Huszein „országlásának” talán legnehezebb időszakát éli ezekben a napokban; már az ország középső, szunnita arabok lakta része is forrong. Északon a (szintén szunnita) kurdok váltakozó hevességű (és eredményességű) harcot folytatnak a három nagyváros, Moszul, Kirkuk és Irbil birtoklásáért.

Még sokáig nem múlhat el március anélkül, hogy ne jutna eszünkbe az 1990-es marosvásárhelyi pogrom. Már csak azért sem, mert még mindig igen keveset tudunk mindarról, ami akkor és ott megtörtént.

Az idén Erdélyben – legalábbis eddig – nem került sor tömeges etnikai ellentétekre. E tény leginkább azokat igazolja, akik úgy vélték: tavaly még szüksége volt a román kormánynak arra, hogy pogromok, egyéni és kollektív megtorló akciók révén igyekezzék mind nagyobb politikai-nemzeti tőkét kovácsolni a maga számára.

Pedig valódi fordulatot ígért mind a 11 párt, csoport és alcsoport, ám a választás előestéjén Ramiz Alia egy váratlan taktikai lépéssel keresztülhúzta összes ellenfele számítását. A kommunista pártot több „demokratikus” szervezetté alakította (Dolgozók Demokratikus Frontja, Veteránszövetség, Szocialista Nőszövetség, Szocialista Ifjúsági Szövetség), amelyek a választási listán külön-külön léptek fel, ám a választás után egyik pillanatról a másikra újból egyesültek, azzá, amik mindig is voltak: „Kommunista blokká”.

Az első világháború előtt a kurdok egy része nomadizáló zárványokban élt a haldokló oszmán birodalom keleti, délkeleti és Irán északi részein, más része földműveléssel, béreskedéssel kereste a kenyerét. Vallási tekintetben – lakóhelyüktől függően – megoszlottak és természetesen ma is megoszlanak az iszlám szunnita és síita ágazata között. Az egykoron nagyon is befolyásos kurd nomád katonai nemesség már rég elvesztette történelmi funkcióit, írástudó kurd polgárság, értelmiség gyakorlatilag nem létezett.

– Ön nemcsak elnökhelyettese, hanem ideológusa is a Vatrának. Tulajdonképpen milyen programmal rendelkezik ez a sokszor szélsőjobboldaliként emlegetett s közel négymillió tagot tömörítő szervezet?

– Programunk igen egyszerűen jellemezhető: nacionalista, de nem soviniszta! A Vatra azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kommunista propagandában meghamisított „nacionalizmus” szót rehabilitálja.

Kuvaitból kiűzték az iraki megszállókat, de a háború nem ért véget. A bagdadi vezetés, Szaddám Huszein és klikkje irtóhadjáratot indított az ország népe, főleg az Irak északi részén élő kurd lakosság ellen. Az asszonyokat és gyermekeket sem kímélő öldöklés elől már kétmillióan menekültek külföldre, Törökországba és Iránba.

Ez a fejlemény lehetővé tette, hogy azok az országok és országcsoportok, amelyek nem állták meg a helyüket az Öböl-háború vizsgáján, pótvizsgát tegyenek és javítsanak.

A jó étvágyú német kancellár ez idő szerint „karcsúsító” kúrát tart; idén is, akárcsak az előző húsvétokon, Hofgastein, a kies osztrák fürdőhely szanatóriumának orvosai próbálják megszabadítani fölös kilóitól. De van némi különbség az idei húsvét és az előző húsvétok között. Az idén a húsvéti szünet nem jár együtt a politikai szünettel. Az idén Kohlnak nemcsak a pocakját apasztják.

Apasztják a tekintélyét is, méghozzá jóval gyorsabban, mint a zsírlerakódásokat. „Kohl népszerűsége nagymértékben csökkent” – írja a The Times.