Moszkva színeváltozása

A kelet-európai regionális konfliktusok éleződésének eredményeként a Szovjetunióban újra egyre határozottabb formát kezd ölteni a Nyugat-ellenesség, és propagandájukban a NATO ismét egyre inkább hasonlítani kezd ahhoz a képhez, amelyet egykoron Sztálinék alkottak róla. Ezzel egyidejűleg Európa keleti tájain ismét kénytelenek lesznek a semlegesség útját választani, melynek értelmében egyes országokat ugyan kiemelnek az ellenségként számon tartott tényezők közül, ugyanakkor mégis ellenfélként kezelik őket.

A szombati újságok már említést tettek Václav Havel brüsszeli beszédeiről, mégis érdemes visszatérni rájuk. Érdemes nemcsak arról értesülni, hogy beszélt, de arról is, hogy mit beszélt, és arról is, hogyan fogadták mondandóját az illusztris hallgatók, kivált a NATO-országok külügyminiszterei.

Havel nyilatkozatai egyébként hazáján és a szűkebben vett térségen kívül is figyelmet keltettek.

A Szovjetunió súlyos törvényhozási válságát néhány hete újabb zűrzavar bonyolítja: a március 17-i népszavazás meghirdetése. A köztársaságok többsége – mint várható volt – elfogadhatatlannak tartja és bojkottálja ezt az újabb „központosító” kezdeményezést, a hetvennégy éves birodalom történetének első népszavazását.

Az ügynöki listán szereplő képviselők nevének közzétételét mintegy féléves előkészítő munka előzte meg. A tavaly tavasszal megválasztott parlament mindjárt első ülésén létrehozott egy ad hoc képviselői bizottságot, melynek feladata az 1989. november 17-i rendszerváltás körülményeinek kivizsgálása volt.

Az elnökválasztás után Walesa „lehiggadt”, letett demagóg, populista retorikájáról, elhatárolta magát az antiszemitizmustól és az értelmiségellenességtől, felhagyott az irreális ígéretekkel, nem követeli a mitikus „gyorsítást”, és igyekszik elősegíteni a különböző politikai erők konszolidációját. Javaslatot tett például egy elnöki Politikai Tanács megszervezésére, amelybe beválasztották volna a különböző politikai csoportosulások képviselőit.

A világlapok még mindig találgatják, volt-e alapja annak az állítólagos pénzügyi tranzakciónak, amelyet Pavlov miniszterelnök leplezett le s hatástalanított máig emlegetett „zseniális” pénzcseréje során.

Miről is van szó? A romániai magyar kisebbség „egységszervezete”, az RMDSZ működési rutinjai miatt nem egyenlő mértékben hozza felszínre s képviseli a nyilvánosság előtt az egyes szférák érdekeit. Jelzi ezt az is, hogy az eredetileg választási szlogenként feltűnő „Egységben a jövő!” – a stilizált tulipán leple alatt – ma már egyre nehezebben képes szándékaink homogenitását kifejezni. Ugyanez érződik kisebbségi politikusaink időnkénti nyilatkozataiban is, melyek alig burkolt célja a törékenynek vélt egység időről időre történő nyilvános megerősítése.

– Kinek a kezében van ma a hatalom a Szovjetunióban?

– A pártapparátuséban, amelynek minden földrajzi egységben és minden gazdasági ágazatban érintetlenek a pozíciói, s amelynek akaratát hűségesen követi a KGB. A KGB viszont a rendőri erők és a hadsereg egyes szegmentumait tartja ellenőrzése alatt és használja föl céljaira. Nagy tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Gorbacsov és ezek az erők valódi hatalommal bírnak. A szovjet hatalmi szerkezet kaotikus.

Az RMDSZ-vezetőség, melynek tagjai egyben RMDSZ-szenátorok, illetve -képviselők – a magyarság jogaiért folytatott küzdelem fő színterévé a parlamentet tették. Mivel az RMDSZ-frakció kitűnő, tapasztalt és a román nyelvet is magabiztosan beszélő jogászokkal rendelkezik, így igazának elsősorban jogi érvekkel próbált érvényt szerezni. Közel egy év távlatából joggal állapíthatjuk meg: a legkisebb eredmény nélkül.

E hiábavaló csatározások, melyek során az RMDSZ gyakorlatilag a Vatra „vitapartnerévé” süllyedt, az RMDSZ-vezetőség csaknem összes energiáit felőrölték.

A szerb belpolitikai szintéren megtépázott Milosevicsnek bizonyára nem jött rosszul a horvát különleges rendőri alakulatok húsvét hajnali összecsapása a Plitvicei Nemzeti Parkot elfoglaló, Knin környéki szerb szabadcsapattal. Csak emlékeztetőül: a korábban önhatalmúlag autonómmá vált, majd pedig tegnap ugyancsak önhatalmúlag Szerbiához csatlakozott krajnai autonóm terület szerb fegyvereseinek egy csoportja még a köztársasági elnökök spliti tárgyalása idejént behatolt a Nemzeti Park területére, és átvette az irányítást.