…még nem zárult le. A Kalasnyikov-affér, a Zwack–Bollobás-botrány után persze kiváló fantáziára van szüksége annak, aki újabb meglepetéseket remél, és még nagyobb csalódásokat jósol.

Bár Jeszenszky Géza újabb és újabb offenzívákba kezd, erőfeszítéseit a következőkben aligha fogja bárki is méltányolni, még ha azok véletlenül tényleges eredményekkel járnának is.

A Council on Foreign Relations tekintélyes amerikai intézmény; összefogja nem hivatalosan, mégis nagy hatásfokkal a külpolitikai tervezés agytrösztjeit: az egyetemeken, intézetekben, vállalati kutatóközpontokban, a sajtóban dolgozó elemzőket és a gyakorló külpolitikusokat. A két szféra nem áll nagyon távol egymástól: a kutatókból könnyebben lesznek diplomaták, a diplomaták könnyebben vedlenek át kutatóvá az Egyesült Államokban, mint másutt.

Beszélő: Nagykövet úr, mivel magyarázza az Albán Munkapárt nagyarányú választási győzelmét, ugyanakkor Ramiz Alia és más vezetőik helyi vereségét?

Jani Polena: A Munkapárt igazi győzelme abban áll, hogy biztosította a zöld utat Albánia első pluralista választásának. Ezek a választások törvényesen, szélsőséges eseményektől mentesen és demokratikusan zajlottak.

A kaliforniai Berkeley Egyetem két kutatója, Jacqueline Desbarats és Karl Jackson szerint Vietnamban legalább hatvanötezer embert gyilkoltak meg a kommunista hatóságok a háború bejezése után. Mintegy félmillióan lehettek a hírhedt átnevelő táborok vendégei; a kalifornai Auróra Alapítvány adatai szerint tavelyelőtt legalább még hatvankilenc átnevelő tábor működött, melyekben mintegy tízezer foglyot tartottak. E koncentrációs táborokban „változatos” munka folyik: aknakeresés, erdőirtás, gát- és csatornaépítés, kőbányászat.

Phenjan a Nagy Vezér 79. születésnapjára készül. Észak-Koreában még mindig Kim Ir Szent dicsőítő ódát zengenek, látszólag mit sem törődve azzal, hogy a külföld már szóba állni se nagyon akar velük. A hírek szerint Tokió után maga Gorbacsov is inkább Szöulba utazik. (Az utolsó „komoly” magyar phenjani politikus vendég Czinege Lajos volt, Horn után Jeszenszky is a Délt választotta.)

Az idén ugyan még gazdag ünnepi kínálat várja a Kim-hódolókat, ám közben egyre gyakrabban jelennek meg az észak-koreai lapok a Vezér öles fényképe nélkül.

A „japán kapcsolat” többszörösen is az utolsó ütőkártya Gorbacsov kezében: már a „hetek” houstoni találkozóján világossá vált, hogy a nyugati hitelek és pénzsegélyek (a német támogatás kivételével) távolról sem áradnak olyan bőségben, mint ahogy azt a gazdasági reformok leblokkolása előtt várni lehetett, ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a gazdasági válság további mélyülésének megakadályozása (s egyben a párthatalom fenntartása) külföldi pénzforrások nélkül lehetetlen.

Jugoszláviában a kezdeti, szinte már eufórikus érdeklődést a hat köztársaság elnökének rendszeres hétvégi találkozója iránt egyre inkább a beletörődés és az apátia váltja fel. Jelentős előrehaladás az elmúlt heti szlovéniai találkozón sem történt. Továbbra is lényegében nyílt kérdés, vajon a balkáni szövetségi köztársaság a jövőben önálló államokká, illetve azok konföderációjává alakul-e át, avagy megmarad-e a föderatív berendezés.

Az „új szövetségi tartományokban” egyébként is minden összejött az utóbbi időben. Vegyünk egy már-már átlátszóan tipikus példát. Alig ér haza a család egy háromnapos párizsi buszkirándulásról, amikor a családfő kézhez kapja felmondólevelét. Az óvónő feleség már régóta munkanélküli. Az üzem, amelyben eddig a családfő dolgozott, nem kap megrendeléseket. Korábban főleg szovjet exportra termelt, de a Szovjetunió nem tud kemény valutában fizetni. A termékek gyenge minőségük miatt a nyugati piacon számításba sem jönnek. Ezen csak racionalizáló beruházásokkal lehetne segíteni.

A véletlen úgy akarta, hogy szinte egy időben kerüljön a kezembe két újságcikk. Az egyiket az International Herald Tribune közölte, s ez azt próbálja megmagyarázni, miért gondolják Brüsszelben, hogy Görögországot kár volt fölvenni az „európai klubba”. A másik a Magyar Fórum legutóbbi számában jelent meg, s arról szól, hogy egyes újságok le akarják járatni a magyar külpolitikát.

Annyira sokatmondóak manapság a magyar külpolitika sikerei, hogy egyes újságok egyszerűen nem bírták ki, és kampányt indítottak a magyar külpolitika lejáratására – írja Csurka István lapja.

Az önállósulási törekvések nem új keletűek: a régió hallgatásra ítélt magyarságának egy „forrófejű” csoportja 1956-ban, a forradalom hírein felbuzdulva azonnal röplapokat kezdett terjeszteni Kárpátalján, s követeléseik közt első helyen szerepek az önállóság kérdése. Azonnal reagáltak a hatóságok is: az öt fiatalkorú szervező nyomban javító-nevelő táborban találta magát.