Skip to main content

Külföld


Az ikrek

A cseh politikai élet szereplőit az utóbbi időben egyre súlyosabb tériszony gyötri: amint magasabb szintre jutnak, máris mindent megtesznek, csak hogy ismét visszacsúszhassanak – véli számos tekintélyes cseh gondolkodó. A Polgári Fórum januári kongresszusán például úgy tűnt, minden elrendeződött: a szervezet párttá alakult, s akinek ez nem tetszett, keserű szájízzel ugyan, de kilépett. A csalódottság nem véletlen. Szavazatunkat nem egy magabiztos jobboldali pártra adtuk, hanem az ellenzéki múltat folytató szervezetre.



Március harmadikán, este Szlovákia lakossága nem mindennapi esemény tanúja volt. Vladimír Meciar kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédének idején Milan Knazko miniszter, az 1989-es „bársonyos forradalom” egyik vezéralakja jelent meg, és bejelentette: Meciar pártja, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) cenzúrázni akarta a miniszterelnök beszédét, és rá kívánta kényszeríteni politikai akaratát. Knazko szerint a VPN idegen erők befolyása alatt áll, és azzal vádolta a mozgalmat, hogy nemzetellenes és demokráciaellenes politikát folytat.


A Szovjet Tudományos Akadémia fellegvárában Nagy Péter cár hírhedt rangtáblázatát felülmúló hierarchiát dolgoztak ki az élelmiszer-elosztás megszervezésére. Csúcsán természetesen az akadémia elnökségének tagjai állnak (a péteri beosztás szerint legföljebb valóságos titkos tanácsosi titulus dukálna nekik a IV. rangosztályban): ám a hírek szerint nem is az a legfőbb privilégiumuk, hogy az 1300–2000 rubeles havi fixük mellé minden héten 50 rubel fölött tetszőleges összegben rendelhetnek élelmiszert az akadémia büféjében, hanem az, hogy ehhez a csomaghoz tejfölt is kaphatnak.

Burkhard Hirsch FDP-képviselő a Stasi iratainak kezeléséről


Általános alapelvek

Az újonnan csatlakozott országrészek lakosságának jogi békéjét változatlanul veszélyek fenyegetik.

Egyrészt a Stasi korábbi munkatársai vezető pozíciókban vannak, és arra számítanak, hogy beszervezett voltuk nem vagy csak sokára válik ismertté. Másrészt a besúgott és megfigyelt polgárok nem tudhatják meg, hogy mit gyűjtöttek össze és mit őriztek meg róluk. Azt sem tudják, hogy tudtukon kívül és ellenükre felhasználhatnak-e valamit valamikor ezekből az adatokból.





Beszélő: Kérem, jellemezzék az Albániában jelenleg politizáló pártokat!

– Lényegében öt pártot kell megemlíteni. A hatalmon lévő Albán Munkapárt jelenleg 130–140 ezer tagot számlál, bár egyre több a kilépő. A tagság megosztott, a konzervatívok azonban nem igazán tudják meggátolni Ramiz Alia piacgazdaságot célzó reformjait. A Demokratikus Párt a legnagyobb ellenzéki párt Albániában, tagsága eléri a 80 ezer főt. Elsősorban a diákok, értelmiségiek és a fiatal munkások körében népszerű.



Pattanásig feszült a helyzet a köztársaság egész területén. A közvélemény szimpátiája egyre inkább az ellenzék felé fordul, ezért várható, hogy a közeli napokban újabb személycserékre kerül sor mind köztársasági szinten, mind Újvidéken, ahol kedden délben több mint tízezer ember követelte a tartomány népszerűtlen szocialista kiskirályának, Radovan Bozovicsnak a lemondását.

A várható személycserékkel azonban Szerbia jelenlegi politikai válságát aligha lehet megoldani.



Miközben a rádió hírül adja, hogy Gorbacsov a hadsereg pártvezetőinek értekezletén beszélt, és azt mondta, a párt szerepe ismét erősödni fog, az International Herald Tribune moszkvai tudósítását olvasom. A tudósítást egy rosszul sikerült születésnapról. „A vendégek hallgattak, és úgy üldögéltek, mintha halotti tort ülnének. Gyászolták, hogy véget ért az álom, és nekik szembe kellett fordulniuk azzal az emberrel, akibe reményeiket vetették. Olyanok voltak, mint a hívők, akik ráébredtek, hogy nincs Isten.”

Az egybegyűlteket a 60 éves Jakovlev látta vendégül.



Beszélő: Hogyan zajlott le a rendszerváltás az állambiztonságnál? Mi történt a régi gárdával? Nem találkoznak-e ma egykori követőikkel a szolgálatnál?

Milczanowski: A régi államvédelmi szervezet 25 ezer főt számlált, ma ennek a töredéke a létszám. Vannak köztük olyanok is, akik annak idején az ellenzékkel foglalkoztak. Egy tiszt kiképzése legalább három év, a szolgálat nem nélkülözheti a jól képzett profikat. A szolgálatra pedig annyira szükség van, mint eddig még soha.

Nemczyk: A múlt év júliusában a minisztériumban, de minden vajdaságban is igazoló (ún.




Jugoszlávia válaszúton


Amikor annak idején megszervezte az első tömegtüntetést, és rázúdította hadait a hódító körút első állomására, a vajdasági Újvidékre, Milosevics talán nem gondolta, hogy leendő ellenfelei kezébe is fegyvert ad. Milosevics kezéből Vuk Draskovics, a szerb megújhodási mozgalom vezetője ragadta ki a fegyvert: százezer tiltakozót vitt az utcára. Hiba volna úgy vélni, hogy a jó és a rossz, a demokrácia és a kommunizmus küzdelmének vagyunk a tanúi.


A pártállam három oszlopa a párt, a hadsereg és a belügy volt. A „belügy” mindenekelőtt az állambiztonsági szervezetet jelentette, bár a hivatalos felfogás (és a törvényi szabályozás) szerint a rendőrségnek is elsősorban az állam és nem az állampolgár biztonságát kellett óvnia.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon