A Szovjetunió az Irak elleni szárazföldi támadás előtt még az utolsó órákban is rendkívül intenzív diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elfogadtassa hatpontos béketervét, s ezáltal elejét vegye az offenzívának. A szovjet békekezdeményezéseket alapvetően kettős szempont motiválta: egyrészről az, hogy Gorbacsovra egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a belső konzervatív erők (nem utolsósorban a hadsereg), másrészről pedig az, hogy a Szovjetunió ismét aktív szerephez akar jutni a közel-keleti rendezésben s az Öböl-térség újfajta erőegyensúlyának létrehozásában.

A szlovén államiság megteremtésének semmiképpen sem az a célja, hogy szétszakítsuk kapcsolatainkat akár a többi „jugoszláv” köztársasággal, akár más szomszédos országgal. Épp ellenkezőleg, e kapcsolatainkat az egyenjogúság alapján alakítanánk ki, aminek Jugoszlávián belül eddig nyoma sem volt. Mert hogyan is képzelhető el „egyenjogúság” olyan államon belül, ahol az egyik föderatív egység a másikat sárba tiporja?

Látszat? Valóság? Valóság, de újszerű valóság. Egy legény van, de nem egyedül van, s azt, hogy talpon legyen, a többieknek is – az ENSZ zászlaja alá álló országok széles körű koalíciójának is – akarnia kellett. A sajtó, függetlenül e meggondolásoktól, hozsannázik. Levonja a fő tanulságot: nemcsak helyesebb, de kifizetődőbb is a békítgetésnél, az evés közben étvágyukat növesztő diktátorok körüludvarlásánál a bátor kockázatvállalás.

Merész dolog volt Jeszenszky Gézától, amikor a múlt év júniusában, zágrábi hivalatos látogatásakor kijelentette: Jugoszlávia föderatív rendje felett eljárt az idő. Magyarország külügyminisztere Horvátország és Szlovénia új demokratikus köztársasági kormányai mögé állt. Szavai már ekkor igen nagy haragot váltottak ki a hivatalos neokommunista Belgrádban. A horvátok és a szlovének viszont, nem utolsósorban pedig a vajdasági magyarok, úgy gondolták, hogy ezt követően politikai és gazdasági támogatást kapnak, pl.

A Balkán-félsziget évezredek óta Kelet és Nyugat, Észak és Dél ütközőpontja. Nincs ez másként napjainkban sem: bizonyos jelek arra vallanak, hogy a messzi Baltikumban lejátszódott események akár az „örökös szovjet koronabirtoknak” tekintett Bulgáriában is megismétlődhetnek, a távoli Délen zajló Öböl-háború egy váratlan fordulata pedig hirtelen öntudatra ébresztheti a térség évtizedek óta emberszámba alig vett muzulmán lakosságát…

A bolgár közvéleményben nemrégiben nagy riadalmat keltett a hír, hogy az ország egyes városaiba orosz vendégmunkásokat várnak.

Magyar–horvát kapcsolatok a Horthy-érában

A Trianon utáni magyar külpolitika célja a területi revízió, s ennek érdekében a kisantant – a csehszlovák–román–jugoszláv szövetség – széttörése volt. Ebben a stratégiában Jugoszlávia mindig előtérben állt mint olyan ország, amelynek révén a magyar külpolitika a legkönnyebben megbonthatónak tartotta az utódállamok blokkját. Taktikailag kétféle elképzelés érvényesült. Az egyik szerint Magyarország békülékeny gesztusokkal leválaszthatná Jugoszláviát a kisantantról, s vele szövetkezve megváltoztathatná a térség erőviszonyait.

A merénylet elkövetője egyébként jelenleg még ismeretlen. A magyarellenes szándék azonban aligha vitatható, annak ellenére, hogy a nyomozás során megállapították, a „Halál a magyarokra” jelszó már jóval a múlt pénteki robbantást megelőzően felkerült a templom falára.

Két nappal az Öböl-háború kitörése előtt a muzulmán többségű Groznij városában az Iszlám Újjászületés Párt megkezdte az önkéntesek toborzását az iraki hadseregbe, s a több száz jelentkező listáját át is adták az iraki szovjet követségen. Az önkéntes osztag sorsáról nincsenek híreink, annyi bizonyos, hogy a Szaddám Huszein melletti tüntetések azóta is mindennaposak mind a déli határvidék muzulmán központjaiban, mind Moszkvában.

A hírek szerint azonban mégsem az Irak melletti szolidaritás szólítja a legtöbb embert az utcára.

Erősödö nagyszerb nyomás, magyarellenes kampány, merénylet Szabadkán. A magyar kormány elmondhatja, hogy odavetett Kalasnyikovjaival vihart aratott. Pedig belgrádi elemzőink szerint jobb és biztonságosabb üzletek is kínálkoznának Jeszenszky Géza előtt. Igaz viszont, hogy külügyminiszterünk még így is kellemesebb helyzetben érezheti magát, mint a géppisztolyok zágrábi megrendelője. Spegelj horvát védelmi miniszter ellen ugyanis újabb, ezúttal már vádemeléssel egybekapcsolt letartóztatási parancsot adtak ki. A vád: fegyveres lázadás szervezése…

1991. február 23-ának hajnalán ismét felpörögtek a már valósággal „unalomba fulladt” háború hajtóművei, megkezdődött az „igazi” harc minden dimenzióban, szemtől szembe, ahogyan azt katonás módon elképzeljük. A koalíció csapatainak szárazföldön megindított támadásával a háború totális szakaszába lépett.

A hétköznapi médiaélvező, érdeklődő polgár nyilván az első, légi háborús szakaszt vélte látványosnak: elképesztette a csillagháborús filmekből megismert modern haditechnika hideg alkalmazásának show-ja.