Az ellenzékkel szembeni üldözési hullámot a Független Újságírók Szakszervezetének decemberben megtartott IV. kongresszusa a politikai terror újabb szakaszának minősítette. Ez a folyamat különösen decemberben erősödött fel, amikor Krjucskov tábornok, a KGB főnöke keresztes hadjáratot hirdetett az ellenzék ellen. Jól ismert vádak hangzottak el: a KGB – úgymond – adatokat, információkat birtokol arról, hogy az „antikommunista hullámon lovagló erők a hatalom megszerzését tűzték ki célul”.

„A csehszlovák szocialista rendszer államvédelmi hatósága illegalitásba vonult, és mai fő célja a demokratizálódó társadalom destabilizálása” – állapította meg nemrég egy interjúban Stanislav Deváty, a tavalyelőtti prágai rendszerváltás körülményeit kivizsgáló parlamenti bizottság tagja.

Tallinn: barikádok kint és bent

Január 15-én Tallinnban is megkezdődött az elnöki hatalom bevezetését megelőző provokációk sorozata. Az észtországi Interfront a szokásos szociális demagógiával, az áremelések ürügyén tiltakozó megmozdulásokat szervezett, melyeken az itt élő oroszok szervezete a törvényes parlament feloszlatását és a kormány azonnali lemondását követelte. Mivel ezt természetesen nem teljesítették, két orosz nemzetiségű parlamenti képviselő látványos éhségsztrájkba kezdett a parlament üléstermében.

Amikor a hadtörténészek a legújabb kor fegyveres összecsapásainak korát a háború gépi korszakának nevezték el, már látni lehetett, és látni kellett, hogy forradalmak sorozata kezdődik el a hadügyben. A korszakváltás először akkor következett be, amikor a harci gépek alkalmazását már világpolitikai érdekek és globális gazdasági szempontok irányították. Beköszöntött a világháborúk kora.

Az Öböl-válság tetőpontján és Vilnius lerohanásával egy időben gyülekeztek a meghívottak a Liberalizmus és kollektív jogok címen hirdetett konferenciára. A helyszín meglepően új a Strasbourghoz szokottaknak: Dunaszerdahely.

A kongresszus résztvevői közül majd mindenki megpróbálta az átalakulás mögötti mozgatóerőket átlátni, és megállapítani, merre is halad a szervezet. A „másként gondolkodás” hagyománya kezdetben szerencsésen egyesítette a lakosság túlnyomó részét, ám amikor a várt boldogság és gazdagság nem valósult meg rögtön, a kezdeti érzelmek lassanként lehűltek. Ebből a helyzetből indultak ki a Václav Klaushoz hasonló, szigorúan gazdasági szemléletű politikusok és sajnos azok a népszónokok, akik gondolkodás nélkül készek félresöpörni mindent, ami a jóléti társadalomhoz vezető utat keresztezi.

Öregapám, Tallian Gyula, a második világháború után már csak Julius Tallianként írta alá leveleit és képeslapjait, Tallian Jolánnak született édesanyámból Jolanthe Tallian lett, és 1957-ben én magam is „szép” német nevet kaptam a különben mindig magyarul beszélő családomtól…

És emögött valószínűleg ugyanazok az okok húzódnak még, amelyek következtében a burgenlandi magyarság létszáma az utóbbi évekre mindössze 4-5 ezerre csökkent, asszimilációja pedig vészesen előrehaladt.

A közép-burgenlandi Felső- és Középpulya és a dél-burgenlandi Felsőőr, Alsóőr és Őrisziget már évsz

„Most már tudom, mi történt márciusban Marosvásárhelyen, és mindenki megtudhatja, aki elolvassa a Renasterea Banatcaná mai számában megjelent uszításokat!” – mondta Griober Ioan, az Electromotor gyár szakszervezeti vezetője a január 9-i temesvári tüntetésen. Nem sokkal később a tömeg megmutatta, nem engedi, hogy Temesvárból Vásárhely legyen.

Nemrégiben a háborús veteránok szövetségének egy rendezvényén voltam: a balti flotta nevezetes pilótájának emlékére tartották, akinek számos érdeme közül az egyik Königsberg bombázása volt. Senkit sem felejtünk el címmel kellett volna egy cikket írnom.

Nem tudtam megírni.

Akárhogy is győzködtem magam, egyre csak az járt a fejemben, hogy a pilóta Königsberget bombázta. Az én városomat…

Vandálok gyermekei vagyunk.

Midőn Isten az időt teremtette, jócskán teremtett belőle.
(Ír közmondás)


Írhatnék persze másról is. Arról, mi minden változott meg Kárpátalján az utóbbi néhány évben vagy akár egyetlen esztendőben. Visszatekintést tehetnék a múltba, megírhatnám, milyen gesztussal ölelt a keblére bennünket 1944-ben a szovjet rendszer (a munkaképes magyar férfilakosság szinte teljes deportálásával), hogyan nyomorított meg bennünket az ötvenes évek féktelen diktatúrája, ecsetelhetném, mit értett egységes szovjet népen és mit nacionalizmuson a lágy brezsnyevi despotizmus.