Portugália történelme – amely az előző korokban nagyon különbözött a miénktől – e században sok, nem is lényegtelen tekintetben, hasonlít a magyar történelemhez. Az ország ugyanúgy a „hárommillió koldus országa volt, csak Magyarországnál tovább: 1974-ig, az avítt társadalmi szerkezetet a gazdasági és kulturális elmaradottságot konzerváló klerikális-fasiszta diktatúra megdöntéséig. A párhuzamnak még nincs vége: ők is csöbörből vödörbe jutottak.

Mindig csodáltam Walesa politikai észjárását. Igazán tiszteltem a stratégiáját a szükségállapot nehéz korszakában, és egyik munkatársaként támogattam is. Politikája egyszerre volt óvatos és bátor, és ami a legfontosabb: hatékony, amihez különleges ösztöne is hozzájárult.

Útjaink azóta elváltak. Most eltérő álláspontokat képviselünk. De még mindig szeretném hinni, hogy tudunk eszmékről vitatkozni, nemcsak egymást inszinuálni. Kár volna, ha az egykori barátság dühödt gyűlölködéssé fajulna.

Lech Walesa, mai politikai ellenfelem, kitűnő politikus.

Abban mindenki egyetért, hogy a központi hatalom lebontása már Csehszlovákiában is szükségszerűvé vált, magát az új alkotmánytervezetet azonban egészen másképp élik meg és ítélik meg a szlovákok, a csehek és a magyarok, s megvalósítását is egészen különböző” okok miatt sürgetik vagy netán lassítják. A decentralizációs folyamat elindítója a szlovák fél volt, s ma is a Vladimír Meciar vezette pozsonyi kormány szorgalmazza leginkább a szövetségi rendszer átépítését.

– A márciusi parlamenti és helyhatósági választás Leningrádban az alternatív politikai erők győzelmével zárult. Mennyire lehetett tartós az ellenzék egysége?

– Az ellenzék különböző csoportjai valóban közösen indultak a „Demokratikus választások ’90” nevű blokkban, s az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsában a 33 leningrádi mandátumból 26-ot szereztek meg, a Leningrádi Városi Tanács 400 helyéből pedig 240-et.

Közeledik december, közeledik az úgynevezett decemberi forradalom egyéves évfordulója. Fontos események, változások várhatók. De hogy mi is fog történni, mind kiszámíthatatlanabb. Az elégedetlenek száma napról napra nő. De ezeknek egy része már nem hajlandó ellenzéki tevékenységet folytatni, hiszen minden reményét elvesztette. Már nem hisznek a közeli demokratikus változások lehetőségében, és kétségbeesésükben inkább az emigrálás gondolata foglalkoztatja őket. Mások mindenre elszántan készülnek decemberre.

Macedóniában, az Albániával, Bulgáriával és Görögországgal határos sziklás nyugat-balkáni köztársaságban a szavazás első fordulóját november 11-én tartották. Ezáltal teljesebbé vált Jugoszlávia átalakuló politikai térképe. Az álmos kis köztársaság egyértelműen kinyilvánította, hogy nem szándékozik többé alárendelt szerepet játszani erős északi szomszédja, Szerbia mellett. De a nacionalista ébredés ebben az 1,3 millió lakosú, szegény köztársaságban sajátos problémákba ütközik.

E háború legközelebbi nagy ütközetét Brüsszelben fogják megvívni, december első hetében. Ekkor tartják a GATT – az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa-egyezmény – égisze alatt az úgynevezett „Uruguay-forduló” záróértekezletét. A GATT a nemzetközi kereskedelem szabadságának kiterjesztésére, a kereskedelmi protekcionizmus visszaszorítására alakított szervezet, amelynek több mint 100 tagja van, s tevékenységével jelentősen hozzájárult a világkereskedelem, s ilyenformán a világgazdaság növekedéséhez.

Virgil Magureanu, a románt hírszerzőszolgálat (SRI) igazgatója múlt heti parlamenti beszédében kijelentette: szervezete, az új Securitate nem foglalkozik sem lehallgatásokkal, sem személyi ellenőrzéssel, és távol áll tőle a levéltitok megsértése is. Mindezen tevékenységeket ugyanis a szervezetet létrehozó, 1990. március 26-án kibocsátott 181. számú rendelet határozottan tiltja.

Mert a helsinki folyamat az elmúlt másfél évtized alatt – roppant nélkülözhetetlensége ellenére is – a kétértelmű helyzetek és a félmegoldások tömegét halmozta fel. Az indulás évében, 1975-ben még sokan azt remélték, hogy átfogó biztonsági és bizalomerősítő szerepet fog betölteni, és a diplomáciai érintkezések ebben a szellemben zajlottak a nyolcvanas évek elejéig. Ekkor azonban – a nevezetes madridi „fordulón” – mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a helsinki szellem anélkül intézményesült, hogy igazi biztonságot és valódi bizalmat tudott volna teremteni.

– Hogyan jellemezné szervezetének helyét a grúz társadalmi mozgalmakon belül?

– A Demokratikus Erők Kerekasztalába tömörülő valamennyi szervezet Grúzia felszabadítására törekszik. Azt szeretnénk elérni, hogy most a szabad, a többpártrendszert megalapozó választásokat követőén kivívjuk Grúzia szuverenitását. Ami ekként létre fog jönni, az már nem lehet többé szovjet típusú rendszer.