Úgy tűnik, Finnországnak még időben sikerült módosítania a Szovjetunióval fennálló viszonyát. Az elmúlt három hónapban Helsinki törekvései sorra eredményre vezettek, és a moszkvai vezetőség is belenyugodott abba, hogy immáron formálisan is tiszteletben tartsa a finn szuverenitást.

Mint ismeretes, a szlovákiai parlament október 25-én 12 órás, maratoni vita után több módosított javaslattal törvényerőre emelte a kormánypártok által beterjesztett nyelvtörvényjavaslatot, és elutasította a Matica Slovenská által kidolgozott diszkriminatív, nyelvileg egyneműsítő tervezet tárgyalását.

Napról napra nő a feszültség Romániában. Egyre kevésbé érvényes az az egyébként is leegyszerűsített kép, hogy az egyik oldalon áll az önkényuralmat restaurálni vágyó, a nómenklatúrát védő Hatalom, másik oldalon a demokráciáért küzdő Ellenzék. Naponta ismétlődnek a tüntetések, sztrájkok, az árak hihetetlen sebességgel nőnek, a közellátás és a közbiztonság rosszabb, mint Ceausescu idején.

Hétfőn este Petre Roman miniszterelnök bejelentette: ha a tiltakozó akciók nem szűnnek meg, lemond tisztségéről.

Az ellenzékről eddig is tudtuk, hogy távolról sem egységes.

A római csúcsnak volt a számunkra egy jó híre. Az Európai Közösség 12 országának vezetői külön nyilatkozatban fejezték ki szolidaritásukat Magyarország iránt, bejelentve, hogy a közösség és a közösség országai készek a gazdasági problémáinkhoz, kivált az energiagondjainkhoz nyújtott támogatást növelni.

Akrobatikus manőver

A szokatlan koalíciónak, amit Bush az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt Szaddám Huszein ellen összehozott, kezdettől volt egy gyönge pontja: az Amerika és Izrael közötti paktum – véli a La Stampa. Az Egyesült Államok egyszerre akar az ügy bírája és az Irak elleni koalíció vezetője lenni, közben az egyik fél pártját fogja a térség legrégebbi konfliktusában. A torinói újság szerint félő, hogy most kudarcba fullad ez „az akrobatikus manőver”.

Most láthatóvá válnak a Baker-terv elgáncsolásának fatális következményei.

– A Szvobodnoje Szlovo hosszú ideig megszerezhetetlen ritkaság volt, létéről leginkább csak a hivatalos szovjet sajtó szitokszavaiból lehetett értesülni, melyek közül legfinomabb még a „szélsőséges” jelző volt…

– Ha „szélsőségesség” alatt azt értjük, hogy mi kertelés nélkül kimondjuk, amit már mindenki sejt, csak nem meri nevén nevezni, akkor vállaljuk a minősítést: valóban „szélsőségesek” vagyunk.

A hét szenzációja kétségtelenül Gorbacsov Nobel-békedíjának híre, amellyel az „új típusú kelet–nyugati kapcsolatok” kiépítése terén szerzett érdemeiért tüntették ki a szovjet elnököt. A világ ünnepel, ám a szovjet közvélemény legalábbis megosztva s némi kétellyel fogadja a bejelentést.

– Miért mentetek Kubába?

– Azért, mert én szeretek játszani. Nagyon a szívemhez nőtt a Capitaly nevű játék. És rájöttem, hogy Kubában az egész ország egy másik játékot játszik, amit én magamban Socialynak neveztem el. A Socialy nevű játék szabályai azonban sokkal bonyolultabbak, mint azé a gyenge, kommersz változaté, amit Capitaly néven ismer a világ. Elég, ha annyit mondok, hogy adva van egy ország, amely úgy tesz, mintha komolyan venné a saját gazdaságát, és közben négyféle pénz van hivatalosan forgalomban.

„Nem Litvániának kell kilépnie a Szovjetunióból, hanem a Szovjetuniónak kell kilépnie Litvániából” – kezdte a beszélgetést az utóbbi hónapok már-már szállóigévé vált aforizmájával Vytautas Landsbergis azon a találkozón, amelyre a parlament külügyi bizottságában került sor október 23-án.

Kétlépcsős privatizálás

A kormánytervezet értelmében a gazdasági reform sarkkövét alkotó privatizálás két szakaszban fog megvalósulni. Az első, „kisprivatizációként” emlegetett szakasz a kereskedelem és a szolgáltatások szférájára terjedne ki, mintegy 70 ezer boltot, éttermet, vendéglátó-ipari egységet érintene.