Amikor a román csapatok 1919-ben, 1944–45-ben, majd pedig 1956-ban megint csak bevonultak Magyarországra, akkor Románia mindannyiszor megnyerte velünk szemben a maga „furcsa háborúját”.

„Jelenleg a föld egyhatodát foglalják el a szocialista országok, de elérkezik az idő, amikor a világ egytizede, egyszázada sőt egyezrede szocialista lesz…” – jósolta a politikai tiszt az ősrégi viccben, s a szovjet híreket olvasva szavai egyre prófétikusabbnak tűnnek. A függetlenségre váró szovjet köztársaságok helyzete persze távolról sem ilyen anekdotikus. A múlt héten ugyan valóban tizenegyre emelkedett a szuverenitásukat deklaráló szovjet tagállamok száma, s ha Moszkva ezt komolyan venné, valóban csak a rá eső rész alig egyharmadán uralkodhatna.

Bulgáriában a bolgárok és törökök mindig is békességben éltek egymás mellett: a nemzetiségkonfliktus fogalma teljesen ismeretlen volt, a vegyes lakosságú településeken becsülték egymást, sőt, kötelességüknek érezték, hogy bizonyítsák egymás iránti tiszteletüket.

Így aztán mintegy a derült égből jött a Zsivkov-kormány rendelete, amikor 1984 végén, 1985 elején váratlanul a töröklakta területekre vezényelte a hadsereg alakulatait, vagyis olyan helyre, ahol addig teljes volt a béke és a nyugalom.

A benzin- és áruhiány miatt csendesnek és üresnek tűnő szófiai utcákat járva rögtön a feszültség jeleit kerestem. Vajon Zselju Zselev, az ország kedves Zseljujának megválasztása csillapította le a nélkülöző testekben lakozó kedélyeket? Aligha.

– Mennyire voltak radikálisak a litvániai változások?

– A hivatalos ideológiában és a vezetésben óriási fordulat történt: antikommunista nemzeti kormány jutott uralomra, mely végül is félig szabadon végezheti tevékenységét a szovjet szisztémában. A baj azonban az, hogy a régi szovjet etatista kormányhivatalnokok és apparátcsikok helyébe lépő új, sokszor szélsőségesen nacionalista bürokratarétegnek eszébe sincs se a privilégiumokról lemondani, se a parancsuralmi módszerekkel egyszer s mindenkorra szakítani.

A határozat valójában nem hoz gyakorlati változást. A térségben állomásozó amerikai hajóhad és légierő mindenképpen, tehát az ENSZ határozata nélkül is megvalósította volna a blokádot. Így is, úgy is vállalta volna a fegyveres összetűzés kockázatát. Nincs változás abban a tekintetben sem, hogy az amerikai – és a térségbe irányított más külföldi – csapatok a saját lobogóik alatt végzik műveleteiket. E zászlók fölé kifeszítik ugyan az „ENSZ ernyőjét”, de ez csak azt jelenti, hogy az ENSZ nevét adja a blokádhoz.

Formáját tekintve, e játszmának az a menete, hogy az iraki diktátor „békeajánlatokat” tesz. Legutóbbi ajánlata: futni hagyja az ellene felsorakozó államok polgárait (12-13 ezren rekedtek az iraki, kuvaiti egérfogóban), ha a Nyugat hajlandó „arab belügynek” tekinteni, más szóval ölbe tett kézzel nézni Kuvait elfoglalását.

Károly: 1956-ban én nyolcéves voltam – gyerek. Ehhez foghatót, amit augusztus 21-e előtt, ott Prágában, én odáig nem éltem át. Hogy végre egyet akar a vezetés és a nép! Ez az embert naponta meghatotta az egyetemen, a kocsmában, a moziban. A legjellemzőbb a kocsma volt. A söröző ott ugye kicsit más, mint nálunk a kocsma, az a társadalmi érintkezés színhelye. Az ott megforduló, mindenféle réteghez tartozó vendégek mondhatnám egy emberként álltak Dubcek mögött. És ez őszinte volt, mert akkor ott nem félt senki attól, hogy elviszik, ha ellentmond.

Néhány héttel ezelőtt, hosszú előkészületeket követően Belgrádban frigyre lépett a bolsevista ideológia két elaggott sarja, a Szerb Kommunista Szövetség és a Szerb Szocialista Szövetség. Ez utóbbi lényegében csupán az előbbi paravánja volt, tényleges tagság nélkül, csupán vezető káderekkel – akár nálunk egykor a Hazafias Népfront. Az új szervezet neve Szerb Szocialista Párt.

Cs. Gyímesi Éva (45 éves) a kolozsvári egyetemen tanít magyar irodalmat és irodalomtudományt. Nagy szakmai tekintélynek örvend az egész magyar nyelvű kulturális életben. „Engem úgy pofoztak be a politikába” – mondja, kifejezve oly sok a szovjet érdekövezethez tartozó európai értelmiségi közös érzését és helyzetét. Nem készült volna politikai szerepre, ám a tudományos és morális megfontolások politikai dimenziót kaptak, s egyszer csak a politikában találta magát. Először az Ellenpontok kapcsán érdemelt ki egy házkutatást a Securitatétól.