– Meglepte a német egyesülés híre?

– Igazából az lepett volna meg, ha erre az eseményre már két évvel ezelőtt sor került volna. Egyes szakértők úgy vélik, Gorbacsov legalább 50 milliárd dollárt vághatott volna zsebre, ha időben átengedi az NDK-t a nyugatnémeteknek, így viszont csaknem ingyen és bérmentve kell lemondania egykori felségterületéről. Komolyra fordítva a szót: a német újraegyesülés következtében nemcsak a politikai egyensúly borul fel a térségben, hanem az egykori, sokat szidott, de valamelyest mégiscsak kiszámítható gazdasági egyensúly is.

A politikai erőviszonyok alakulásának előrejelzésére manapság még az állambiztonsági szolgálat legképzettebb szakemberei sem képesek – véli Szergej Szkripnyikov, a Szvobodnoje Szlovo című ultraradikális lap munkatársa –, hiszen csupán május folyamán szinte a szó szoros értelmében gombamód szaporodtak a kisebb-nagyobb politikai pártok.

„Az ellendrukkerek táborából úgy látjuk, hogy ez lesz az SZKP utolsó kongresszusa. A kommunista pártnak egyetlen esetben van jövője, ha engedi, hogy bekövetkezzen a pártszakadás, ha a »nómenklatúra« hozzájárul, hogy a demokratikus platform és a konzervatívtól eltérő irányok egységesen kiváljanak a pártból.

Május végén különös olvasói levelet közölt a Pravda: egy tudományos kutató arról ír, miért adja vissza a párttagkönyvét egy hónappal a 28. pártkongresszus előtt. „Ez a párt megbocsáthatatlan bűnöket követett el a néppel szemben. Kiirtotta az egész értelmiséget, az egész parasztságot, tönkretette az egész gazdaságot, korrupció, hazugság, demagógia, tömeges népbutítás uralkodik mindenütt stb.” Michal Heller, a Párizsban élő történész joggal jegyzi meg, hogy ez a bűnlajstrom egy csöppet sem csekélyebb, mint amellyel a nürnbergi perben a náci pártot vádolták.

Volt egy-két dolog, ami némelyeket az első pillanattól kezdve szkeptikussá tett. Az itteni célkitűzések között például ismét csak olyan általános emberjogi kérdések megoldása szerepelt, melyeknek mechanizmusát a korábbi bécsi és párizsi értekezlet már nagyjából kialakította.

Végül maga Gorbacsov is szalonképesnek minősítette Polozkov személyét, és korábbi nyilatkozataival szöges ellentétben a nagyobb vereséget kivédendő beletörődött abba, hogy ezen a „mérkőzésen” nem ő nyert. A vasárnap esti szovjet tv-híradóban közvetített nyilatkozata azonban más ellentmondásokat is tartalmazott, s Gorbacsov mintha más területeken is visszavonult volna. Alig száradt meg még ugyanis a nyomdafesték azon a határozaton, amellyel eltörölték a párt vezető szerepét deklaráló hírhedt 6.

Talán pontosabban is lehetett volna fogalmazni: míg a korábbi politikai kapcsolatokat a „testvérországok” eleve feltételezett teljes érdekazonosságának tétele határozta meg, addig mára, a szovjet főhatalom által vezérelt kényszerszövetség fellazulása következtében egyre világosabban körvonalazódnak a Varsói Szerződés tagállamai közötti érdekellentétek. A keleti szövetségi rendszer bomlásának kezdetekor szinte azonnal megjelentek azok a feszültségek, amelyeket a különféle nemzeti kisebbségek megnyugtatóan sehol sem rendezett helyzete gerjesztett.

A Szövetség a hét végén tartotta második kongresszusát. A párt, amely a DEMOS részeként hatalomra kerülve négy kulcsfontosságú miniszteri posztot (külügy, belügy, védelem, igazságügy) mondhat magáénak, az elfogadott program szellemében fontos határozattervezeteket terjeszt majd a parlament elé.

Csak helyeselhetjük, ha a Magyar Rádió, Televízió és a sajtó a tizenöt milliós magyarság szócsövének tekinti magát. Bízunk benne, hogy kiváló újságíróink tisztában vannak vele, hogy megnövekedett akciórádiuszuk megnövekedett felelősséggel is jár. Tárgyilagos és önkritikától el nem zárkózó tudósítói magatartásukra annál égetőbb szükség van, mert napjainkban már a határainkon kívül élő magyarság távolról sem képez olyan egységes politikai tömböt, mint a diktatórikus elnyomatás éveiben.

Vigasságok

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a bolgár választási rendszer a magyarnak kistestvére, ki sejtette volna, hogy az az egészen apró formai különbség, ami a két szisztéma között mégis fennáll, mennyire más hangulatot tud teremteni. Bulgáriában ugyanis nem iksszel vagy kereszttel szavaznak a polgárok, hanem színes cédulákkal, melyekhez még a választásokat megelőzően hozzá lehet jutni.