Skip to main content

Külföld


I.



Fultontól Aspenig



Talán merő véletlen, hogy Churchill is, Thatcher is külföldön mondta el pályájának minden valószínűség szerint legfontosabb külpolitikai beszédét. De talán mégsem véletlen, s erre a feltevésre ad alapot az a tény, hogy a külföld, ahol a XX.

avagy a szuverenitás ellentmondásai


A Szovjetunió tagköztársaságai igen különböző módon élik meg az előttük rendre-másra megnyíló, korlátozott szabadság lehetőségeit. A függetlenség gyakorlati megvalósítását illetően igyekeznek inkább bátorító példákat követni – leszámítva az örökkön renitens Litvániát –, semmint, hogy maguk törjenek utat a bizonytalan ismeretlen felé. Persze nem is annyira kiszámíthatatlan, mi mindennel járhat együtt egy esetleges, Moszkvával szakító gesztus.


Be kellett látnunk, hogy vannak előnyei is a szovjet csapatok mongóliai jelenlétének. Miután egy órán keresztül próbáltuk kiszabadítani reménytelenül sárba ragadt Volgánkat Ulánbátortól északra a hegyek között, egy arra vetődött katonai teherkocsi mentett meg minket.


Még a horvátországi szerbek autonómiájának kikiáltása kísérleténél is nagyobb visszhangot váltott ki Jugoszlávia-szerte Ante Markovic szövetségi miniszterelnök július végi bejelentése, miszerint elérkezettnek látja az időt, hogy létrehozza a jugoszláv reformokat támogató politikai blokkot, a Reformerők Szövetségét. Markovic kitűnő politikai érzékére vall, hogy megvárta, amíg egyik legfőbb politikai ellenfele, a szerb Slobodan Milosevic kijátssza legerősebb aduját, és elmerül a pártmentési kísérlet részleteiben.

Egy bujdosó magyar Magyarországon


Konspirálunk

A magyarok csendben maradtak, mégis nekik lett rosszabb. Addig csak fasisztának mondtak mindenkit, ekkortól meg még sovinisztának is. Azután pedig, hogy egy napon összeszedték a papokat, és nagy harangozás alatt jöttek helyettük az ortodox pópák, és aki nem keresztelkedett át hozzájuk, az még klerikális reakciós is lett. Utoljára meg kulákká váltak a magyarok, mind, aki első szóra nem írt alá a kolhoznak. Voltak nálunk két-három holdas kulákok is, hát az apám a maga öt holdjával nagy szálka volt a szemükben.



Gyakran mondják a grúzoknak: ne politikai pártjaik számával mérjék demokratikus vívmányaikat. Pedig Grúziában tömérdek politikai párt van, ami pedig a vívmányokat illeti: nincs független sajtó, még nem tartottak választásokat, és így még mindig egy hat éve megválasztott parlament és kommunista vezetésű kormány irányítja az országot. További politikai „vívmány”, hogy a pártok terén óriási a pluralizmus, ám ezt most úgy kell érteni, hogy az ellenzéki pártok alaposan összevesztek egymással. A grúz ellenzéken belül három blokk alakult ki.

Megállítják-e Irakot a szankciók?


Többek közt azért sem, mert Iraknak legalább 80 milliárd dolláros külföldi adóssága van (a legnagyobb hitelezők Kuvait és Szaúd-Arábia), és az esedékes törlesztés már 1992-ben 35-40 milliárd dollárra rúg. De a törlesztés, akár esedékes, akár nem, egyenlő a lehetetlennel, mert Irak exportbevétele 1989-ben 15,5 milliárd volt, s ez az összeg 1990 eddigi részében nem nőtt, hanem 20 százalékkal csökkent az előző évhez képest, főleg az olajárak alakulása miatt.


Fan Li-csinek hazájában óriási tekintélye van az egyetemisták és az értelmiség előtt, Nyugaton egyesek „kínai Szaharov”-ként emlegetik. Pályafutását atomfizikusként kezdte, asztrofizikával 1970-ben kezdett el foglalkozni. Erről így számolt be a párizsi Liberationnak: „1970-ben – a kulturális forradalom idején – egy szénbányában dolgoztam, ahová átnevelés céljából küldtek. A bánya sötétjében mind többet gondolkoztam a csillagos égről. 1972-ben jelent meg első kozmológiai cikkem.


Az viszont biztos, hogy Fidel Castro július 26-án, a Moncada laktanya ellen, 1953-ban megkísérelt sikertelen merénylet évfordulóján, szólni fog a menekültek kérdéséről. Az sem kétséges, hogy a kubai forradalom őszülő szakállú vezetője külföldi provokációt fog emlegetni.


Csehszlovákia belső életére nemcsak a múlt heti áremelések vetnek árnyékot, hanem a legkülönfélébb szociális és etnikai problémák is. Ilyen körülmények között még nagyobb erővel törhetnek felszínre a csehek és szlovákok közti, régóta halmozódó feszültségek.

A szlovák nemzet önállósulási törekvéseinek mind erősebb hulláma nemcsak a külföldet lepte meg, hanem magukat a cseheket is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon