Csodálatra méltó a békés lengyel átalakulás eddigi menete. Mintája lett a kommunista diktatúrából kilábaló más államoknak is. Az országon belüli változások legjobb receptje ez, s döntően befolyásolta Lengyelország külföldi presztízsét is. De nincsen rózsa tövis nélkül.

A kommunistákat legyőzte a mélyrétegeiben pluralizált, de külsőleg egységes Szolidaritás. Amíg ellensége veszedelmes volt, természetes és szükségszerű volt ez az egység. Az igazi demokrata nem keresi a hatalom monopóliumát. Az igazi demokráciában a szemben álló politikai erők viszonylagos egyensúlyban vannak.

George Ronceát és Victor Ronceát június 15-én hurcolták el a képzőművészeti főiskoláról. George Roncea: „Reggel 6–6.30. Miután végigkergettek a bányászok az egész Intézeten, az utolsó pillanatban sikerült még négy lánnyal együtt elrejtőznünk az egyik rajzteremben, a tervezőállványok mögé. A bányászok ott is ránk találtak. Körülbelül tízen lehettek. Felmásztak az állványokra, és egyenként ráncigáltak elő. Azon nyomban ütlegelni kezdtek, vasdoronggal, bányászszerszámokkal, fejszenyéllel, deszkadarabokkal, fémszálas gumibotokkal.

A (szerb) pletykák szerint az albánok óriási fegyverkészleteket halmoztak fel, és csak a kedvező pillanatra várnak, hogy vérfürdőt rendezzenek. A szerb kisebbség ennek megfelelően szintén fegyvereket halmozott fel, és feszülten vár. Mindkét fél tartózkodik az utcai megmozdulásoktól, az elmúlt héten szervezett napi egyórás sztrájkoktól eltekintve az albánok nem reagálnak a televízió és rádió lefoglalására, a tartományi parlament és a kormány feloszlatására, a szerbiai katonaság és rendőrség kerüli a konfrontációt.

Sokan voltak. Csak találgatni lehet a Moszkva legkülönbözőbb pontjáról zászlók, plakátok és transzparensek tízezrei alatt indulók számát. A szovjet tv ötvenezret mondott, a szervezők négyszázezerről beszéltek. Valószínűleg az utóbbiak jártak közelebb az igazsághoz. Több százezer munkás, értelmiségi, katona; őszülő halántékú; tisztes megjelenésű és Jeanst viselő ifjú tüntetett a „demokratikus Oroszországért”, hangoztatva, hogy elege van az egy-párti vezetésből, a Rizskov-kormányból, a KGB-ből, a szakszervezetekből.

Július 25-én a horvátországi Lika-vidék szerb lakossága Srb faluban kikiáltotta a köztársaság szerb településeinek területi és politikai autonómiáját. Mindez várhatóan tovább növeli a feszültséget nemcsak Horvátországban, de az egész jugoszláv államközösségben is, mivel az új horvát vezetés igen rossz szemmel nézi a mintegy húszszázaléknyi horvátországi (főleg likai és szlavóniai) szerb önállósági próbálkozásait.

Július 18-án érkezett a hír a Kuznyecki-medencéből, hogy a területi párttitkár – két héttel a cenzúrát eltörlő új szovjet sajtótörvény kihirdetése után – betiltotta a kuznyecki független munkásszövetség nagy hatású lapját, a „Nasa gazetá”-t, arra hivatkozva, hogy a lap élesen bírálja az SZKP politikáját, és lejáratja a helyi pártvezetést.

A most záruló XXVIII. kongresszus arra utal, hogy a gorbacsovi politikai fordulat egyik elsőként kikristályosodott eleme, a „glasznoszty” maga is korrekcióra szorul. A nyilvánosság elve eredetileg ugyanis egyszerre szolgált Gorbacsov és elvbarátai kezében taktikai fegyverként és az új kurzus talán legfontosabb legitimációs technikájaként. A „glasznoszty” révén Gorbacsov nemcsak arra volt képes, hogy megszabaduljon ilyen-olyan módon kompromittálódott politikai riválisaitól, de azt is elérte, hogy politikai irányvonalát a párttagság jelentős része számára elfogadhatóvá tegye.

„Kaptam két levelet Csicserintől. Felveti a kérdést, nem lenne-e ésszerű, ha a genovai konferencián tisztességes ellenszolgáltatás fejében (élelmiszersegélyek stb.) beleegyeznénk alkotmányunk egyes részeinek apróbb módosításába, nevezetesen abba, hogy a szovjetekben más pártok is részt vegyenek.

Amikor az árokba fordult az autó, percek alatt vagy ötven ember gyűlt ősze. Többen nekiláttak megszervezni a kiemelést, mások ezalatt azt bizonygatták, milyen szép tőlem, hogy nem ütöttem el a tehenet, amelyik kiugrott elém az útra. Hamar előkerült egy rendőr is, aki a rend kedvéért elém tartott egy alkoholszondát, majd megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes, mindig van a csomagtartójában elemózsia. Az arra vonuló szakasz katona ellátott őszibarackkal, egyikük – egy fogatlan idősebb baka – amikor megtudta, honnan érkeztem, azt mondta „csókolom”.

A kedd esti híradások végre eldöntötték a hetek óta dúló csatát: Gorbacsovot újból megválasztották az SZKP főtitkárának. A jelek szerint tehát Gorbacsovnak talán sikerül felszínen maradni a nagy erővel előretörő konzervatív hullámmal szemben, ügyes ügyrendi manővereivel sikerült a saját szándékai szerint megoldania bizonyos kulcskérdéseket, különösen ami a pártvezetés és a Központi Bizottság személyi összetételét illeti.