Skip to main content

Külföld


1989 tavasza óta a szlovén társadalomban egyre jobban megerősödött az önálló Szlovénia gondolata. Így teljesen érthető, hogy a demokratikus választások után, mintegy három héttel később, május 16-án megalakult új kormány elnöke első beszédében erről is nyilatkozott. A 42 éves Lojze Peterle, aki egyébként a kereszténydemokraták vezetője is, hangsúlyozta, hogy a kormány célja az alkotmányos úton megvalósított teljes szuverenitás.


A Kádár-rendszert saját kezelésű központjának bomlása számolta fel. Az egymással is harcban álló csoportok is észlelték, hogy a gazdasági bajok miatt az ország válság felé halad, és ezért felülről megtervezték a rendszer átépítését. Mivel azonban egymás közötti csatáik fontosabbak voltak minden másnál, felbomlasztották a vezetési központot, és ma ennek helyén demokratikus hatalmi központ áll: a nép által választott parlament és annak kormánya. Alatta a gazdaság változatlanul államgazdasági szervezet, és a helyi közigazgatás is a megelőző rendszer öröksége.


Az iskolában annak idején azt tanultuk, hogy Mongólia az egyetlen ország, mely az elmaradott feudalizmusból egy merész elhatározással belevágott a szocialista társadalom építésébe. Ügy tűnik, mostanában az emberek ott is kíváncsiak lettek arra, miből maradtak ki.

 Zorig úr, arra kérem, mondjon néhány szót magáról, „polgári” foglalkozásáról és arról, hogy kapcsolódott be hazája politikai életébe?

Huszonkilenc éves vagyok, az ulan-batori egyetemen tanítottam, és jelenleg is ott dolgozom.





Gija G. Zsorzsoliani történész, a Tbiliszi Politikai Klub vezetője, a most alakuló grúziai Szabad Demokrata Párt egyik szervezője a Fidesz kongresszusára érkezett Magyarországra. Küldetésének másik célja az volt, hogy kinyomozza, hogyan válhat egy viszonylag szűk liberális értelmiségi csoportból országos párt, mely szinte minden réteg érdekeit képviselni tudja. Miközben az őt érdeklő kérdéseknek próbált utánajárni, délies lendülettel, készségesen mesélt Grúziáról.


Jelenleg 5,3 milliárd ember él a Földön, és ez a népesség a most kezdődő dekádban évente Kelet-Európa vagy Közép-Amerika lakosságának megfelelő lélekszámmal fog gyarapodni. Azaz: 90-100 millió emberrel. A világszervezet prognózisa szerint 2100-ban 11,3 milliárd, rosszabb esetben 14,2 milliárd lakos fogja planétánkat benépesíteni. Mi a rosszabb eset? Ha a születésszabályozási program, amelyet a 80-as években csak részben sikerült megvalósítani, ezentúl is csak papíron marad.

A helsinki folyamat újabb emberjogi állomása


Minthogy a kollektív jogok különleges jelentőségét a legtöbb ország igazából egyelőre nem mérte fel – némely országok el is utasítják –, a Német Szövetségi Köztársaság és Kanada áthidaló javaslatot nyújtott be, mely kizárólag a kisebbségi kérdést érinti, de annak jogbiztonságát az általános emberi jogok keretében kívánja rendezni. Ez a javaslat egyébként sokak elképzelésével találkozik máris, így esély van arra, hogy a majdani záródokumentum erre épüljön.


Csaknem kéthetes huzavona után, kedden délelőtt végre eldőlt, ki lesz Oroszország első embere: minimális többséggel ugyan, de végül is a radikális Borisz Jelcint választották meg az orosz népképviselők az Oroszországi Legfelsőbb Tanács Elnökévé, szemben Gorbacsovék kedvencével, Vlaszovval, aki mint SZKP KB–PB-tag eddig az oroszországi minisztertanács elnöke volt. A kora délutáni hírek már koalíciós kormányzatot helyeztek kilátásba, ami még inkább megkérdőjelezi Jelcin amúgy is kétes értékű győzelmét.

Részletek Jelcin: Gyónás megadott témára c. könyvéből


Az egész ország számára a Központi Bizottság apparátusa adja ki az utasításokat. De magára az apparátusra csupán mint engedelmes végrehajtóra van szükség.

Az engedelmességért privilégiumokkal fizetnek: a kiválasztottaknak káderkórház, káderszanatórium, központi bizottsági ebédlő jár. És minél magasabbra emelkedik az ember a ranglétrán, annál több földi jó jut neki, annál fájdalmasabb és kellemetlenebb mindezt elveszíteni. Mert ha az ember a pártnómenklatúra piramisának csúcsára ért, akkor ott minden van, ráköszönt az igazi kommunizmus!

Nem túlzok – kommunizmus.




Nyílt levél Radovan Pankovhoz, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya elnökéhez


Tisztelt Pankov Úr!

Kénytelen vagyok nyílt levélben felhívni figyelmét, hogy az Ön szervezetében (melyet tartományunk minden polgára tart el) a jogállamiság megsértésére került sor.



Annál is több oka volt erre, mert – tekintettel a június 10-én sorra kerülő törvényhozói választásokra – a szófiai egyetem, illetve egy belga–bolgár vegyes vállalkozásként működő szakértői gárda, közös reprezentatív felmérést tett közzé a politikai életben részt vevő nagyobb pártok és szervezeték választási esélyeiről. E véleményelemzés alapján a Petar Mladenov vezette, és most Bolgár Szocialista Párt névre hallgató kommunista utódpárt a szavazatok relatív többségét fogja elnyerni, azaz 46,5%-ot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon