A lvovi terület a Magyarországgal határos kárpátontúli terület mögött helyezkedik el. Központja, Lvov élénk kulturális életet élő, egymilliós nagyváros, az ukrán értelmiség – Kijevnél is jelentősebb – szellemi központja: több újságja, saját tv-je, bécsi építész által tervezett operaháza van. Lvov helyzete már csak azért is igen sajátos, mivel a város egyúttal annak a Nyugat-Ukrajnának is központja, amelyet csak 1940-ben csatoltak a Szovjetunióhoz.

A nemzeti ellenállás fő színtere mindig is Nyugat-Ukrajna volt.

– Orosz nyelven prédikálni – magyar templomban?

– Kényszerhelyzet szülte kényszermegoldás volt: a fiatalok egy része magyarul egyáltalán nem értett volna meg. Nagyon kevés településen van magyar tannyelvű oktatási intézmény, a magyar gyerekek többnyire ukrán vagy orosz iskolába, óvodába járnak. A rádióban, televízióban szintén orosz vagy ukrán szavakat hallanak, közvetlen környezetükben pedig – különösen a ruszinok lakta falvakban – a ruszin nyelv dominál.

Hát igen, a hajó, a szovjet hajó, a Gorbacsov nevét viselő hajó jéghegybe ütközött. Nem is egy, hanem több jéghegybe. A léket valószínűleg el lehet még tömni, de a másik eshetőségre is föl kell készülni.

Ez némi gondolati erőfeszítést igényel, mert valójában még azt sem fogtuk fel, inkább csak tudomásul vettük, hogy véget ért a hidegháború. Hogy a Szovjetunió, a talpig vasba öltözött, szívós hatalom, az elszánt ellenfél, amely 40 éven át nézett farkasszemet egykori nyugati szövetségeseivel, önként kiürítette Kelet-Európát.

A papírhiány miatt némi késéssel megjelent területi újságok egyike sem szalasztotta el leközölni azt a karikatúrát, mely húsvéti tojáskeretben szovjet ejtőernyősöket ábrázol „Moszkva húsvéti ajándéka a Baltikumnak” felírással.

Az Európai Közösség vezetői azért hívták össze a rendkívüli tanácskozást, hogy demonstrálják: a két német állam egyesülése nemcsak német belügy, Bonn pedig azért egyezett bele, mert úgy vélte, Dublin fórumot kínál az egyesüléssel kapcsolatos ellenérzések, aggályok leszerelésére.

De az április 28-ra összehívott csúcs mégsem csak német csúcs lesz.

Túl közel jött a Közel-Kelet? A szó egyenes – és egyre fenyegetőbb – értelmében túl közeli lett? E kérdés mind gyakrabban olvasható a nyugati újságokban, többnyire megtoldva a kívánsággal, hogy oldódjék meg mielőbb a bonyodalmas izraeli kormányválság. S hogy miért aktuális ez a kérdés? Mert a nyugat-erópai–atlanti és a kelet-erópai–„eurázsiai” hatalmak, amelyek gondatlanul, az üzletet mindennél előbbre tartva, elárasztották rakétákkal és rakétagyártási technológiával a Közel-Keletet, hirtelen arra ébredtek, hogy a rakéták lőtávolába kerülnek.

Az április 22-én tartandó második fordulóban a köztársasági elnöki tisztért Joze Pucnik, az egyesült ellenzék elnökjelöltje, és Milan Kucan, az újjáalakult Szlovén Kommunista Szövetség jelöltje indul versenybe a választók szavazatáért.

A Milan Kucant bemutató újságok (pl. a Mladiná) címlapján és fényképes illusztrációin kellemes megjelenésű, őszes úr mosolyog az olvasóra. Az előnyösen fényképezett Kucan 1941-ben született. 1959 és 1963 között Ljubljanában a jogi egyetem hallgatója volt. Életútja ezután a klasszikus pártkarriernek megfelelően alakult.

Megrendezte ezt a cseh író! A pozsonyi előadáson fellépett: a lengyel tábornok, aki 1981-ben börtöncellába zárta a társadalmat, s most épp a reálszocializmus lebontását jelképezi; a magyar miniszterelnök, aki azt a pártot képviseli, amelyik épp elbukott a választásokon, és a társadalom által már 40 éve várt pihenőre készülődik, valamint maga a Szerző: a drámaíró és értelmiségi, akinek a nép akaratából a börtönpriccset palotatermekre kellett váltania.

„Szocializmus helyett szabadságot”

Március 18-án a Német Demokratikus Köztársaság szabadon, demokratikusan és titkosan, a saját kapitulációját választotta. A választók, akik 40 éven át becsapottnak érezték magukat, valódi árukat és valódi pénzt akarnak, mégpedig azonnal. Úgy hiszik, hogy ezt leginkább a szövetségi kancellár biztosíthatja számukra, hiszen ő annak a sikeres államnak a vezetője, amely az NDK népessége számára fennállása óta a mérce volt.

A húsvéti ünnepek eufóriáját Litvániában újabb drámai fenyegetés bénította meg. Gorbacsov és Rizskov ultimátumot intézett a litván parlamenthez: ha két napon belül nem vonják vissza függetlenségi nyilatkozatukat, akkor a szovjet kormány gazdasági blokádot intéz ellenük. Erre a radikális lépésre az alábbi három, törvénysértőnek minősített litván intézkedés szolgáltatott ürügyet.

1. Az új litván alkotmány szerint litván állampolgárságot csak az kaphat, aki kötelezettséget vállal a független Litvánia alkotmányának megtartására.