V.: A történelmi koncepciók és a politikai elképzelések általában abból indulnak Iá, hogy a történelemnek van valamiféle „értelme”, „célja”. A most lezárulóban lévő korszak után – amelyet nehéz lenne egyetlen szóval vagy akár egy bővített mondattal is jellemezni –, hogyan látja a politológus, aki immár gyakorló politikus is: volt a háború utáni időszaknak értelme? Ha igen, merre tartott közös történelmünk?

P.: Ez egy hosszabb esszére való kérdés.

A pluralizálódás észrevehetően a november végi szlovéniai „kirándulás” kudarcával hozható összefüggésbe: a milosevicisták mintegy százezer szerbiai és koszovói tüntetőt kívántak a szlovén fővárosba irányítani azzal a titkolt, de egyértelmű szándékkal, hogy megdöntsék az északi köztársaság vezetőségét – Szlovénia erre belső határainak lezárásával válaszolt, s meghiúsította a belgrádi tervet.

A szerb vezetés az újabb politikai pofont jelenleg egy elhamarkodott gazdasági bojkottal próbálja kompenzálni.

Január utolsó napjait Ginsbergnél töltöttem, New Yorkban, a Lower East Side-on, ahol a művészet nyomorral vegyül, dúl a költők, zenészek, kábítószerárusok, alkalmi munkások, hivatásos bűnözők és diákok többé-kevésbé békés együttélése. Az élelmiszerboltok egész éjjel nyitva vannak, nyári éjszakákon láttam itt már Puerto Ricó-iakat pénzben dominózni az utcán, egymást késsel kergető, forgó szemű, féltékeny feketéket, a legkülönfélébb népeket, fajokat, viseleteket. Ginsberg házában főként költők laknak, néhány éve egy antológiát is kiadtak 437 East 12th Street címmel.

Valószínűleg nem szorul bemutatásra a 2+4-es formula. Amióta nyilvánosságra került, tele vannak vele az újságok. A rend kedvéért mégis bemutatjuk: ez a németprobléma rendezésének képlete. Közelebbről azt jelenti, hogy a német egység megvalósításának belső aspektusait a két német állam fogja megtárgyalni, a külsőket a négyek: a náci Németországot feltétel nélküli megadásra kényszerítő koalíció vezető hatalmai, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország.

– Professzor úr, Ön meggyőző érvekkel bizonyította, hogy azok, akik fenyegető erőt látnak az egyesített Németországban, egy régi, idejétmúlt Németország-képet vetítenek rá a mai valóságra. Összefoglalná érveit a Beszélő olvasói számára?

Kurt Biedenkopf: A kérdést, hogy veszélyezteti-e egy ország a szomszédait, számos szempont alapján vizsgálhatjuk. A megítélés klasszikus szempontja az ország nagysága és a népesség száma. Az egyesített Németország sokkal kisebb lesz, mint az egykori Németország volt az első világháború vagy akár a második világháború előtt.

– Milyen pártok és szervezetek működnek Bulgáriában ?

Ognyan Szaparev: A több mint egy hónapja, Szófiában folyó kerekasztal-tárgyalás ellenzéki résztvevője a Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ), amely több pártot és a mienkhez hasonló klubot tömörít magában. Tagja például a Szociáldemokrata Párt és a Nikola Petkovról elnevezett új parasztszövetség is.

Beszélő: Az újságok hírül adták, hogy Csehszlovákiában feloszlatták az Állambiztonsági Szolgálatot. Mi történt a Szolgálat munkatársaival?

– Mindannyiuknak el kellett hagyniuk a szolgálati helyüket. Le kellett adniuk a fegyverüket, mind a szolgálati, mind a magántulajdonú fegyvert, az igazolványaikat. Hivatalukat a személyi igazolványukkal hagyták el, egyszerű állampolgárként.

Múlt heti számunkban beszámoltunk a marosvásárhelyi sportcsarnokban február 8-án lezajlott nagygyűlésről. A gyűlést – mint utóbb kiderült – a „VATRA ROMANEASCA” nevű egyesület szervezte.

A marosvásárhelyi „Cuvintul Liber” (Szabad Szó) román nyelvű napilap február 10-i száma közölte az ott elhangzott hozzászólásokat. Most részleteket közlünk az egyik hozzászólásból.

Dr. Opris Zeno (a marosvásárhelyi II-es számú Ortopéd Klinika vezetője):

1989 decemberében hatalmas boldogság és melegség öntötte el a románok lelkét.

Az elmúlt tíz év folyamán egyre világosabban rajzolódik ki, hogy a szerb KP vezetői a hagyományos, centralista jellegű, antidemokratikus, bolsevik politikát erőteljes nacionalizmussal ötvözve, többé-kevésbé nyíltan törekednek Szerbia hegemóniájának érvényesítésére. Ennek érdekében a szerb vezetés nem az elégedetlenség lecsendesítését tartotta fő céljának, hanem épp ezeket kihasználva, sok esetben talán szítva, Koszovó 1981 előtt kivívott jogainak megnyirbálását tűzte ki célul.

Kolozsváron február 7-én, délután 4 órakor indulatos, idős bácsi hajolt be a kocsi ablakán: „Az új polgármester még a Kondukátor által meghagyott két magyar utcanevet (Petőfi, Rákóczi) is meg akarja szüntetni. Minden maradt a régiben: csendes ellenforradalom zajlik. A Securitate átöltözött milicista egyenruhába. A kenyeret még nem jegyre adják, egyébként minden a régi.”

Öt óra felé fiatalok egy csoportja láncot alkotva felsorakozott Mátyás király szobra előtt, nagy, román nyelvű táblákat tartva: „Az igazságot akarjuk!