Miközben az Öböl tájékáról érkező, az Öböl menti konfliktusról szóló híreket olvasom, Giraudoux színdarabja jár a fejemben. „Trójában nem lesz háború”, ezt a felülmúlhatatlanul ironikus címet adta művének, sok évvel a második világháború előtt, az újabb összecsapást előre látó író. Darabjában átírja a görögök és trójaiak háborújának előzményeit, de az események mégis ugyanoda torkollnak, ahová a történelemben, vagy ha tetszik, a legendában.

Ellentmondásos ellenzék

Sokak számára megdöbbentő volt, hogy a szlovákiai kommunisták megszerezték a polgármesteri posztok egynegyedét, és övék a képviselői helyek tizennégy százaléka is. Első pillantásra valóban imponáló a „siker”, ám a figyelmesebb vizsgálat megmutathatja a győzelem gyenge pontjait. A kommunista jelöltek elsősorban a kistelepüléseken aratták sikereiket (a többi párttal ellentétben jól kiépített alapszervezeti hálózattal rendelkeznek), a nagyobb – s ezáltal döntő jelentőségű – városokban nem jutottak számottevő pozíciókhoz.

A dinár ereje és gyengesége

Jugoszláviában 1938 óta nem tartottak többpárti választásokat, s amikor ezekre az idén végre tagköztársaságonként haladva sor került, lebonyolításuk egybeesett Ante Markovic szövetségi kormányfő gazdasági reformjainak megkezdésével. A jugoszláv gazdaság év elején elindított átalakításának talán legfontosabb intézkedése a csillagászati névértéket elérő hazai fizetőeszköz helyzetének megszilárdítása, az erőteljes infláció megszelídítése volt.

A „gót betűs” felirat


Az éremnek, amit most mi is kézbe veszünk, és kicsit ijedezve, kicsit szánakozva közelebbről is szemügyre veszünk, ez volna az egyik, a cirill betűs oldala. Az érem másik oldalára latin (és gót) betűkkel van vésve az írás: „küldünk mindent, amit csak akartok. Kávét, margarint, narancsdzsemet. De a szeretetcsomagot tekintsétek üzenetnek. Azt üzenjük: szíveskedjetek otthon maradni.”

Élénk és aggodalmas találgatások tárgya, hogy lesz-e foganatja ennek az üzenetnek.

Albániában, a világ első és mind ez ideig egyetlen ateista államában, a vallás gyakorlását 1967-ben az alkotmány 37. cikkelye törvényen kívül helyezte. A vallástalanítási művelet igen sikeresen zárult: 1971-re 14 katolikus pap maradt életben. Közülük 12 börtönben volt, 2 bujkált. Röviddel később egyiküket felfedezték. Ez volt az utolsó, 1982-ből származó megbízható információ. Az iszlám és a görög ortodox papok sorsáról még kevesebb a hiteles adat.

De nemcsak a papi foglalkozás jár életveszéllyel.

„Most írok életemben először külföldre…” – így kezdődik egy levél, amelyet az elmúlt napokban kaptam egy albán költőnőtől, akivel Koreában, a fiatal albán művészek fesztiválján ismerkedtem meg.

A koreai fesztivál külsőségeiben a régi időket idézte, de már alkalmat adott a fiataloknak, hogy feledve régi félelmeiket és beidegződéseiket végre őszintén beszéljenek egymással és a külföldiekkel.

Beszélő: Hogy került sor erre az utazásra?

Mózs József: Még a nyáron – mikor Albániában megrohamoztak néhány követséget, köztük a magyart, s albán menekültek kerültek Magyarországra – spekulálni kezdtem, hogyan segíthetnénk az albán reformfolyamatokat. Úgy gondoltam, hogy ha a magyar Országgyűlés felvenné a kapcsolatot az albánnal, az semmiképpen sem értékelhető a konzervatív kommunista rezsim támogatásaként. Elvégre nyitott külpolitikát hirdettünk meg. Végül félhivatalos delegációt küldtünk az ősszel kinevezett albániai nagykövetünkhöz, Póka Ferenchez.

„Ilyen esetekben Madagaszkáron azt mondják: és megteremte az Úr a krokodilt, rátekinte, és látá, hogy ez így nem jó, de hát ami egyszer már megteremtetett, azon az Isten sem tud változtatni.”
(Jordan Radicskov)


„Janicsárok” a költségvetési vitán

Andrej Lukanov miniszterelnök egyszer egy óvatlan pillanatban kijelentette, hogy ha a költségvetési vita során nem kap meggyőző támogatást a parlamenttől, késedelem nélkül lemond.

Aligha létezik a világon ellenzék, mely ne kapna vérszemet egy ilyen elszólástól.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszta érzelmekkel, a román nemzet iránti megbecsülés jegyében vett részt a december 1-jei gyulafehérvári ünnepségen.

Egy éven belül két választás volt a keleti oldalon, először március 18-án a szabad keletnémet, majd az egyesítés utáni össznémet választások. Sokan meg is csömörlöttek mindettől, ezt bizonyítja a mostani alacsonyabb részvételi arány: 1989 októberében a keletnémet lakosság 93 százaléka szavazott, most mindössze 77,8 százalék.

December 2-a kétségkívül Helmut Kohl és Hans-Dietrich Genscher győzelmét hozta: a CDU, CSU és FDP koalíciója határozza meg az elkövetkező négy év politikáját. Vesztes a legrégebbi múltra visszatekintő szociáldemokrata párt, Lafontaine vezetésével.