Skip to main content

Befejezetlen múlt


Folytatjuk, ígérte a Beszélő karácsonyi száma a csúcsokon járást, az emlékezést a hét legfontosabb nyugati hatalom állam- és kormányfőinek tanácskozásairól, a hattagú Közös Piacból tizenkét tagú Európai Közösséggé növő integráció vezetőinek félévenként megrendezett konferenciáiról. De az ígéret beváltását kissé halogatjuk. Most csak egy dombocskára emlékezünk. Ezt a világ észre sem vette, de minket szebb kilátásokkal hitegetett.


A Rádiónak dolgoztam. Csak azt akartam, amit minden rádiós, jól dokumentált rádióműsorokat szerettem volna készíteni, és úgy gondoltam, a felvételek a Rádió lemeztárát fogják gazdagítani.

Magnó még nem volt, a viaszlemez már kiment a divatból, a rádiókban a gramofonlemezhez hasonló, de vékonyabb, négy-öt játszásra alkalmas decelitlemezt használták. Nagyjában 1500 lemezfelvétel készült.


Megemlékezések a forradalom 32. évfordulóján



32 év után legalább ennyit! Október 23., Vörösmarty tér
32 év után legalább ennyit!


1956 novemberében a szovjet csapatok brutálisan leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot.

Magyarország életében példátlan méretű és súlyú megtorló bosszúhadjárat vette kezdetét.

Tízezreket internáltak, vetettek börtönbe, több száz embert kivégeztek.

Az ítéleteket titkos perekben hozták. A tömeges terrorítéletekről és a sorozatos kivégzésekről főleg csak mendemondákból, rettegő suttogásokból értesülhetett a megfélemlített lakosság.

A szigorúan titkos peranyagok és belügyi iratok a mai napig hozzáférhetetlenek.








Felhívás a magyar társadalomhoz


Harminc éve, 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, az 1956. október 23-án kirobbant magyar forradalom miniszterelnökét két társával, Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és Gimes Miklós újságíróval együtt. Perének egy másik vádlottját, Szilágyi Józsefet már márciusban felakasztották, a másodrendűnek szánt vádlottat, Losonczy Géza államminisztert pedig a bírósági komédia utolsó felvonása előtt, 1957 decemberében a börtönben pusztították el. tovább →


– Hogyan ítéli meg: mit tehet az Európa Parlament, illetve az Európai Parlament révén egy-egy nyugat-európai kormány Erdély ügyében?

– A Parlamentben már minden lehetőt megtettünk. Jogilag sajnos nem tudunk nagyon sokat tenni. Mert ne felejtsünk el valamit. Annak idején Sztálin egyszer azt mondotta, ha egy nép annyira nyomorult, hogy mindenki csak arra gondol, mit fog holnap enni, akkor nem politizál. És akkor lehet uralkodni. A Ceausescu-államban – nem is akarom Romániának nevezni –, ez a filozófia érvényesül.


Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról


Vásárhelyi Miklósnak[SZJ]

A Beszélő 11. száma (1984) tovább →


Markója Imre Igazságügy-miniszter Úrnak
Budapest, Szalay u. 16.
1055

Tisztelt Miniszter Úr!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, szíveskedjék lehetővé tenni, hogy az 1958.






Tézisek az irodalmi platform kérdéséhez


E beadvány szerzőinek nevét nem ismerjük. A párt sztálinista szárnyához tartozó irodalmárok vagy irodalmi funkcionáriusok lehettek, egyikük valószínűleg Bölöni György. Irányzatuk az 1956 tavaszán-nyarán már túlnyomóan ellenzéki irodalmi sajtóban csak ritkán hallatta hangját. Kevesen vállalták – mint Gergely Sándor vagy maga Bölöni – a megújulási mozgalommal való nyílt szembeszegülést.


KÁDÁR JÁNOS elvtárs:

...Ennek a konkrét döntése, azt hiszem közvetlen a végrehajtás vonalán most a legközelebbi időben, azt hiszem a kormányvonalon fog történni majd, a termelés más vonalain, vállalatok, tanács és így tovább.[1] Természetesen én ebbe is beleértem, hogy a Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, a Politikai Bizottságnak, Központi Bizottság osztályainak megfelelő közreműködésével történik. Lényeg a végső döntésnek a kialakítása is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon