Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 3, Szám 2

Rakovszky Zsuzsa: Gravitáció

Neményi László:

Rádai Eszter: „Olyan voltam mindig, mint a megcsalt férj”

Békesi Lászlóval Rádai Eszter beszélget

Szabó Miklós: Az instrumentális ész kritikája

Kísérlet az új magyar demokrácia politikai nyelvének jellemzésére Bihari Mihály: Magyar politika c. könyve alapján

Tőkés Rudolf: Iránytű vagy zsákutca?

A legújabb tranzitológiai irodalommal vitázva

Radó Péter: Röpirat a cigányságról

Furmann Imre: Röpirat a röpirathoz

Krémer Balázs: Magánmegnyilatkozás – a cigányságról

Neményi Mária: „Két külön világ”

Cigány anyák és a magyar egészségügy

: Polgárjogi Charta

Szilágyi Sándor: A hétfői szabadegyetem és a III/III.

Egy dehumanizált történet rehumanizálása

: Dokumentumok – I.

: Dokumentumok – II.

: Dokumentumok – III.

Farkas Zoltán: 1971

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1971

Vezér Erzsébet: Megrontottak a fiatalok

Vajda Mihály: Geschichte und Klassenbewusstsein – magyarul

Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon

: 168 Óra

Dokumentumok

Bán Zoltán András: Petri elindul

Tóbiás Áron: Megmentett hangszalagok

Karinthy Ferenccel beszélget Tóbiás Áron

Bikácsy Gergely: A nyavalyatörés folytonossága

: Az 1971-ben bemutatott játékfilmek

Vásárhelyi Mária: Közvélemény-kutatás, 1971

Galántai Zoltán: A szerencsétlen dualista és a mesterséges intelligencia esete

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon