Skip to main content

Rábeszélő

[Bori Erzsébet]: Filmvilág 1994/5

Film


Derek Jarman lehunyt szemmel fekszik a kertben, ahova mindig is vágyott, ahova a halálos betegséggel töltött hosszú kínlódás után végül megérkezett. Attól fogva, hogy tudta, mi vár rá, minden munkája készülődés lett, beszámoló a végkifejlet felé vezető út stációiról. A dühről és a megbékélésről, a vádról és a rezignációról. Egészen a végső lemondásig, az utolsó üzenetig, a megvakult festő és filmrendező képek nélküli búcsújáig. Jarman keserű gúnnyal utasította vissza ronda betegségének jelképpé emelését, megalázó kórtörténetének megköltését.

–s–y [Havas Fanny]: Rosencrantz és Guildenstern halott

Beszélgetés Máté Gáborral
Színház


Azon túl, hogy szereted ezt a darabot, mi motiválta, hogy megrendezd?

Amikor felújítottuk a Hamletet a Kamrában Kaszás Gergővel, és kezdett úgy igazán megszólalni a darab, ahogy ott ültem a próbán – éppen az volt egyébként is a kérdés, hogy mit rendezek majd jövőre – eszembe jutott, hogy a mai szűkös körülmények között milyen kézenfekvő lenne, ha már itt van ez a díszlet, itt van szinte minden, hogy megcsináljam a Rosencrantz és Guildensternt. De aztán persze nem egészen úgy történt, ahogy először kimondtam.


(ZAB) [Bán Zoltán András]: Nagyvilág, 1994/5

Folyóirat


Sokáig aggódhattunk, hogy pénz hiányában megszűnik egyetlen világirodalmi folyóiratunk. Úgy látszik, a Nagyvilág túlélte a válságot. Újabban tematikus számokat jelentetnek meg, ezúttal Sylvia Plath a főszereplő.

Sylvia Plath a legkevésbé sem akart „Sylvia Plath” lenni. Mintafeleségnek készült, tündéri kisgyermekek címlapra kívánkozó édesanyjának egy ragyogó intelligenciájú és modorú férj oldalán; alkalmanként novellákat küldözgetni a Hölgyvilág számára, később betörni a bestsellerlistára, és jó ideig ott is tartózkodni egy bombasiker regénnyel.


A Divadlo Na Zábradli (Színház a Korláton) vendégjátéka a Katona József Színházban

Allan Bennett: Kafka’s Dick (Kafka plajbásza)
Színház


A prágai Divadlo Na Zábradli 1958-ban kezdte meg működését. Nevét arról az óvárosi utcácskáról kapta, ahol található, így neve kettős jelentésű: Színház a korláton, vagy ha úgy tetszik, Színház a Korlát utcában. 1962-ben Jan Grosmann vette át az együttes vezetését, s hamarosan a modern cseh színház egyik jellegzetes és fontos műhelyévé vált. Itt kerülhettek színpadra Havel első darabjai, a Kerti ünnepély és a Leirat. Legendás előadások sora született: Jarry ÜBÜ-je, Kafka A PER-jének színpadi változata és Milos Macourek ZSUZSANKA-JÁTÉK című groteszkje.

[Bán Zoltán András]: Amerikai Narancs

Könyv


Ez itt egy régi-új könyv. Merthogy egyszer már megjelent 1970-ben. De hát az rég volt, és egy más világ. Most már inkább van fogalmunk mindarról, amiről akkoriban e könyvben olvashattunk. Most már a ráismerés öröme (vagy inkább keserűsége) is megadatik, már tudjuk, nem is olyan képtelenség a kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, sőt.

Na de miről is tudósít a szerző? Amerikáról, amiről többet megtudhatunk (hírt, tényt, újságot) az ő írásaiból, mint az utóbbi tíz évben magyarra fordított amerikai regényekből együttesen.


(Harmat): Bellini: A puritánok

Operabemutató Bécsben
Opera


A puritánok című Bellini-opera a fiatalon elhunyt olasz mester ritkán játszott művei közé tartozik, népszerűsége messze elmarad a legkedveltebb Bellini-dalműétől, a Normáétól. Ez némileg igazságtalan, hiszen A puritánok – ahogy azt a mostani bécsi bemutató bebizonyította – dallamos, gördülékeny és érzelmes zenéjű, tele hatásos áriákkal és együttesekkel.

bori: A Kései tavasztól egy Őszi délutánig

(Ozu Jaszudzsiró filmjei elé)
Film


„Ha századunkban van még egyáltalán valami szentséges dolog, akkor az számomra mindenképpen Ozu Jaszudzsiró, a japán rendező munkássága – írja Wim Wenders, akinek nem kevés része volt abban, hogy Ozu elfelejtett, megtagadott munkái új életre keltek. – Amennyire sajátosan japánok ezek a filmek, annyira egyetemes érvényűek is egyben. Felismertem bennük a földkerekség összes családját, ugyanúgy, mint szüeimet, bátyámat és saját magamat is.

Bán Zoltán András: Az Európa Kiadó újdonságaiból II.

Szent Sebestyén védencei
Könyv


Gazdagon dokumentált, használható névmutatóval és bibliográfiával ellátott, franciául 1989-ben megjelent (tehát nagyon friss és a homoszexualitás védelmének legutolsó állapotát tükröző) könyvében a nyíltan „uranista” regényíró és kulturhistorikus felteszi a kérdést: vajon a természet vagy a kultúra terméke-e a homoszexualitás? Ám azonnal úgy dönt, hogy ez álkérdés.

Merész Katalin: Verdi: Traviata

Operabemutató Miskolcon
Opera


„Utolsó lendületet vesz a Miskolci Nemzeti Színház társulata. Keményen végigdolgoztuk az 1993–94-es évadot. Eddig tizenkét eredeti bemutatót tartottunk, és most jön az utolsó nekifutás” – nyilatkozta a színház igazgató-főrendezője, Hegyi Árpád Jutocsa. Május 6-án a Játékszínben Aldo Nicolaj Hárman a padon című keserű-fanyar színművének főpróbáját, este pedig a Nagyszínházban Verdi Traviatájának bemutató előadását tekinthette meg az érdektelennek egyáltalán nem nevezhető miskolci közönség.

Video Színház

Video


Közhely, nem közhely: búcsút venni végleg attól, akit vagy amit szerettünk, akár egy színházi előadástól is, fájdalmas és nehéz. Hiába tudjuk, a színház csodája épp abban áll, hogy minden egyes előadás (még ugyanazé a darabé is) egyszeri és megismételhetetlen, és ha véget ér, hát visszavonhatatlanul véget ér – nem segít, a búcsú mégis szívszorító, különösen, ha mint most, egyszerre több előadástól, sőt egy korszaktól kell búcsúzni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon