Régi-új földbirtokosok

Benkó Alfréd zuglói lakos, váchartyáni kárpótolt 1985-ben vonult nyugdíjba, harmincöt év ablakpucolás után, amiért is – a felesége járandóságával együtt – havi 20 ezer Ft nyugdíjban részesül. Hartyánt 1950-ben kellett elhagynia: édesapját, aki a régi időkben a falu notabilitásai közé tartozott, bebörtönözték, őt magát, feleségét és a két kisgyereket kitelepítették. Így ért véget a jogászi pálya, amelyre készült; holott – emlékezik – „már csak annyi hiányzott, hogy kezet fogjak a rektorral”.

Megsértette-e Koltai Tamás színházkritikus a Nemzeti Színház személyiségi jogait – jelen esetben a színház jó hírnévhez való jogát – akkor, amikor a Nemzeti többéves művészi tevékenységét elmarasztaló kritikát írt és tett közzé? Lényegében ezt a kérdést kell eldöntenie dr. Eigner Józsefné tanácsának a Budapesti Központi Kerületi Bíróságon. Az 1994. február 17-én tartott elsőfokú tárgyaláson a Nemzeti Színház képviseletében dr. Kovács Tibor ügyvéd felolvasta Koltai az Élet és Irodalom 1993.

A klórszagú kapualj kövén, az első megroggyant kukával egy vonalban két szó volt fekete mozaikszemekből kirakva: ISTEN HOZOTT.

Egy pillanatra megtorpantunk, rábámultunk a feliratra, aztán vagy kikerülve, vagy átlépve, vagy rátaposva mentünk tovább. Csak hárman voltunk: amikor a hatodik kerületi végrehajtó, ez a kerek képű, testes, negyvenes férfi meghallotta, hogy én is jövök, azonnal a kapitányságot tárcsázta: mára nem kell rendőr.

– Hülye vagy! – csóválták a fejüket a többiek. – Rátok hívják a yardot!

A szerződéstervezetet rögzítő határozati javaslat február 10-én másodízben került a Fővárosi Közgyűlés napirendjére, és másodízben döntöttek úgy a képviselők, hogy nem tárgyalják az előterjesztést. Az óvatosság túlzottnak tűnik, hiszen a döntés politikai kockázatát csökkenti az a tény, hogy a gazdasági társasággá alakult három vállalat esetében a közgyűlés legfeljebb csak ajánlást tehet.

1993. december: A Nyugdíjasok Országos Kamarája delegációt küld az egészségügyi miniszterhez, hogy a tervezett gyógyszeráremelés nagyságáról tájékozódjon. Surján László megígéri, az 1994. januári áremelés semmiképpen nem haladja meg a 30%-ot.

1994. január: A társadalombiztosítási önkormányzat bejelenti a 40%-os gyógyszeráremelést. A nyugdíjasok kamarájának tájékoztatása szerint az áremelés 60 és 120% között mozog.

1994. február 4.: Dr.

Kezdetben a Dunáé volt az Óbudai- (avagy, ahogy a köznyelv a mai napig tartja, Hajógyári-) sziget. A folyam szabta-varrta partját, öntözte ártéri erdeit. 1835 óta, amikor is a déli részén hajógyár épült, a sziget sorsát lényegében a gyár hogyléte határozta meg. Bíró József, a Magyar hajóépítés 150 éve című, 1985-ben napvilágot látott könyve előszavában Angyal Ádám, a Ganz Danubius Magyar Hajó- és Darugyár akkori vezérigazgatója így ír: „A Magyar Hajó- és Darugyár múltja és jelene biztos jóslatokat enged meg.

Valójában nem is a vasúti közlekedés válságáról van szó, hanem az eddig követett koncepciókéról. A vasút nemhogy elavult volna, hanem egyenesen a jövő évszázad legígéretesebb közlekedési alternatívájának számít.

A volt homokbányában rakják le Budapest kommunális szemetének jó részét. Dunakeszi a bezáráson kívül kártérítésként 500 millió, a hulladék további elhelyezéséért évente szintén 500 millió forintot kért a Főpolgármesteri Hivataltól. Az intézkedést követően a fővárosban kaotikus állapotok alakultak ki. A szeméttel teli kukáskocsik majd’ egy napig keringtek Budapest utcáin, sok helyről kérdésessé vált a szemét elszállítása is.

1991/92 telén – a régi munkatörvénykönyv idejében – még rendelet írta elő a téli munkaszünet díjazását. Az Egri Útépítő Rt. (Egút Rt.) igyekezett ezt elkerülni, és munkaszerződés-módosítást ajánlott fel a munkavállalóknak: munkaviszonyuk december 31-ével megszűnik, de kötnek a céggel egy előszerződést, amely szerint tavasszal visszaveszik őket, mégpedig határozatlan időre. Rögzítették a kollektív szerződésben azt is, hogy kifizetik a végkielégítést annak, akit áprilisban mégsem foglalkoztatnak tovább.

Gherardo Colombo
(milánói államügyész)



Sokan veszedelmes nosztalgiával idézik föl a háború előtti időket, mondván, hogy Mussolini keménykezű uralma idején bezzeg nyoma sem volt a korrupciónak, és a maffiával is alaposan elbántak. Mi a véleménye erről?

Ami a maffiát illeti, a diktatúra a maga „sajátos” eszközeivel valóban megpróbált keményen föllépni ellene. Hogy igazából milyen eredménnyel, azt az is mutatja, hogy a maffia azóta is létezik.