Kedves Kőszeg Ferenc!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy Önnek írt korábbi levelemnek helyt adott újságjában. Az már nyilvánvalóan a szerkesztő leleményét mutatja, hogy levelemet Eörsi János rágalmazó cikke veszi körül, megkísérelve mondandóm hitelét rontani. A szerkesztő nem érte be ennyivel, a Naptévében leadott Beszélő-reklámban szeptember 6-án a világgal is közölte mindezt.

Nagy figyelemmel olvastam A demokrácia megpróbáltatásai címmel megjelent cikkét.

Sok mindenben egyetértek Kornis Mihállyal, amikor esszéjében bírálja az SZDSZ-t sajtópolitikájáért, a médiában való elszürküléséért s főleg azért, mert 1990 tavaszához képest szinte teljesen elvesztette eleven kapcsolatrendszerét azzal a több mint egymillió állampolgárral, akik – jórészt tudatosan – tavaly az SZDSZ-re szavaztak. Persze a dolog nem azon múlt, hogy Kis János és a többi ügyvivő hány vidéki város főterén tartott vagy nem tartott beszédet. Az sem biztos, hogy az ország „körbeutazása” sikerrel kecsegtetne.

Tilos a Rádió

Kedves Feri,

cikket kértél tőlem a Beszélőben – nem ezt ugyan, de hát most ez van.

Megszólaltál a 168 órában (szeptember 7.). Arról kérdeztek, hogy – úgy is mint egykori szamizdatos – mit szólsz a Tilos Rádió illegitim tevékenységéhez. Mire Te – táncos léptekkel belesétálva a kelepcébe – keményen elhatároltad magadat az ilyesfajta törvénytelenségektől. Kifejtvén, hogy más dolog volt a polgári engedetlenség akkor, a szamizdatos időkben, és más dolog most.

Elég sokáig tartott, amíg az íráshoz eltökéltem magam: egyrészt nem is tudom, hogy mint kívülálló megfigyelőnek van-e egyáltalán jogcímem részt venni az ilyesfajta vitában; másrészt azonban, kétéves, budapesti tudósítói munka után és származásomnál fogva sem érzem magam teljesen kívülállónak.

A meghatározó érv azonban valószínűleg az, hogy tulajdonképpen nem a bősi vízlépcsőről akarok véleményt nyilvánítani, hiszen ebben a kérdésben teljesen laikus vagyok (mellesleg – mint az emberek túlnyomó többsége).

K. F. mesteri glosszája egyenesen – túl egyenesen – eredezteti az előbbiből az utóbbit, a szerencsi (kisbéri stb.) kudarcból az egész magyar demokrácia megroppanását A lakonikus stílus eleganciája elbűvöl; a gondolatmenet választóellenes elfogultsága és a zord végkövetkeztetés („újjászületik a kádárizmus”) ellentmondásra ingerel.

A tényekkel nincs vitám: megbukott Szerencsen koalíció és ellenzék egyaránt. Talán nincs is értelme firtatni, ki bukott nagyobbat Meglehet, éppen mi, liberálisok, a népszerűségi listák eddigi favoritjai.

Tisztelt Szerkesztőség!

Számunkra, romániai magyarok számára olyannyira közismert az 1848-as magyar március 15-vel kapcsolatos román álláspont, hogy cikkemben (Genfi román álláspont és a vásárhelyi tények, II. évf., 33. szám) anélkül hivatkoztam rá, hogy mibenlétét ismertettem volna az önök magyarországi olvasóival.

A szerkesztőség – igen helyesen – a szükségesnek tartott, Avram Iancu személyével kapcsolatos magyarázatot zárójelbe téve megadta. Sajnos, elmaradt az ilyenkor ajánlatos „szerk.

Távol az Expo zajától megpróbáltam néhány észérvet összegyűjteni, ezek inkább ellene, mint mellette szólnak:

Az ausztriai Saalbachban minden adott volt az alpesi világbajnokság megszervezéséhez: infrastruktúra, tapasztalatok, hagyomány, precízség, szép környezet, még hó is volt. Az eredmény 30 millió schilling veszteség.

A mogyoródi Forma–1 biztos bulinak indult, igazából „csak” kb. 4 km betonpálya kellett hozzá, kiszolgáló épületekkel. Az eredmény botrányok és több száz millió forintos veszteség.

Ki meri garantálni, hogy az Expo ennél jobban fog végződni.

Pető úr, hozzászólva a Beszélő 26. számában közölt beszélgetéshez, melyben elmondtam a Szovjetunió elleni magyar hadba lépés körülményeit, kifogásolja, hogy a kassai bombázással kapcsolatban nem említem meg, hogy Krúdy m. kir. repülőszázados Héja vadászgépével a bombázók fölé röpülve, kétségtelenül megállapította, hogy azok német gépek. Pető úr információját az MSZMP Szabadság című lapjából szerezte, mely beszámol a párt Memento Napok címmel tartott tudományos értekezletéről és Nagy László egyetemi tanárnak az értekezleten elhangzott előadásáról.

Szomorúan olvastam, hogy a szerencsétlen lakáspolitikai koncepcióért Nyitray Rékát hibáztatja kedvenc lapom. Nem rokonom vagy üzletfelem, de volt szerencsém egyetemi előadást hallgatni tőle, és merem állítani, hogy nagy műveltségű, alapos szaktudású, rendkívüli empátiával bíró budai polgár. Azt hiszem, rettenetes harcot vívhat az ÉVM-ből, különböző minisztériumokba szétspriccelt konzervatív káderekkel és a frissen előkerült amatőrökkel.