Szégyenbélyeg

Szégyenbélyeg az egész társadalmon minden kifosztott és feldúlt temető. A rákoskeresztúri temetőben a legutóbbi napokban történt vandál pusztítás Budapest szégyene. Annál is inkább, mert nem először, nem is másodszor történik meg, a tettesek pedig mindig szárazon ússzak meg. Így megy ez évek, sőt évtizedek óta, és a botrányos helyzetről kiadott jelentések, a lapok erről szóló riportjai már-már unalmasak. Legföljebb az elkövetők bátorítására alkalmasak.

Nem igaz, hogy ez ellen a fekély ellen nincs segítség.

Örömmel olvastam lapjuk július 27-i számában a debreceni Jászi Oszkár-körről. Jóleső érzés volt megtudni, hogy egyik jelentős vidéki egyetemünkön is megmozdul valami az elmúlt években, és vannak fiatalok akikből nem veszett ki az önálló gondolkodás iránti igény. Sajnálatos azonban, hogy a beszélgetés kitűnő fiatal résztvevőjének szavaiba tévedés is csúszott: legjobb tudomásom szerint Jászi Oszkár újratemetésétől a kormány nem maradt távol, nevében Entz Géza koszorúzott.

Mivel a Beszélő július 6-i számának Visszabeszélő rovatában Tartsay János önmagának visszabeszélve megszólított, engedtessék meg, hogy zavarjam Önöket.

A velem készített interjú „hivatalosan felvetődött” és „egyértelműen megfogalmazódott” állításai pontosak. Miért?

1. A nemzetközi kapcsolatokban (de talán nemcsak ott) bármilyen kérdést csak az tud hivatalosan felvetni, aki – megfelelő felhatalmazás birtokában – a nemzetközi jog alanyát képviseli, és akit hivatalos partnerként mások elfogadnak.

2.

A múlt héten mindenki számára világossá válhatott az az amúgy is fényesen világító tény: a kormány a helyén van, ura a helyzetnek. Célja a legalapvetőbb kérdés megválaszolása, a legfontosabb probléma megoldása. Persze, ez nem a gazdaság, az infláció, a nyomor, a munkanélküliség. Nem a „Lenni vagy nem lenni”, hanem a „ki vagyok én”. Ludassy Mária kijelentése, hogy jó két évszázados dolgokkal foglalkozunk, nevetséges, hisz mióta ember néz az égre, az egyetlen reménye, hogy megtudja, kicsoda. Ki a kormány? Mik a kormánypártok? Kik a kormánypártiak?

Mindenekelőtt normális emberek.

Nincs kedvem a polémiát azon a színvonalon folytatni, amelyet az Ön írása képvisel (A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.). Sem Önnel, sem saját pártom azon, hasonló színvonalon érvelő tagjaival, akiknek a normálisabb SZDSZ–MSZP viszonnyal szemben legfőbb kifogásuk, hogy Önök csúnyákat mondtak ránk az országgyűlési választás kampányában.

Ami a definiálatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmust illeti, hadd ajánljam figyelmébe a Szocialista Internacionálé Stockholmi Nyilatkozatát.

A nagykövetek értekezletén Antall József magyar miniszterelnök – a Magyar Hírlap és az Új Magyarország egybehangzó állítása szerint – az alábbiakat mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet.

A dolgozók megnyugodhatnak. A magyar parlamentben van egy párt, amelyik „a munkavállalói érdekek politikai képviseletére szerveződött”. Már létrejöttekor… Ez a modernizáció pártja. Szociáldemokrata és ellenzéki. Mindenkinél demokratikusabb. Nem hagyja, hogy a szakszervezetek és tagjaik magánjogi szerződésébe a parlament csak ügy belenyúljon.

Az MSZP a szociális érzékenység és a társadalmi igazságosság pártja. Vitányi Iván ezt a pártot ajánlotta az SZDSZ figyelmébe a Beszélő június 15-i számában.

A múlt heti Beszélőben nekikeseredve szidtam a Magyar Fórumot, amiért elsüllyesztette egy hasábjain napvilágot látott, nyílt levélre írt válaszomat.

A múlt heti Magyar Fórum egy órával hamarabb került az utcára, mint a Beszélő. (Legalábbis a Parlament folyosójára.) Benne kiemelt helyen, kommentár nélkül a levelem.

Tévedtem tehát. A Magyar Fórum kifogástalanul korrekt volt, csupán késlekedett egy kicsit.

Örülök, hogy nem volt igazam. Ennél csak annak örülnék jobban, ha a véleményemet még egy hétig megtartottam volna magamnak.

1. Nevezett sztrájkolóval a hivatal nem állt jogviszonyban.

2. Kiss Attila városigazgató jelenleg nem felelőse a műszaki és ingatlanügyeknek, mert az önkormányzat 1991. január 8-án elfogadott ideiglenes szervezeti és működési szabályzata, valamint annak 1/1981. (III. 26.) sz. módosítása nem tartalmazza ezen előírásokat.

3. Megjegyezni kívánom, hogy a városgazdálkodással foglalkozó igazgatóság ilyen irányú feladatait az 1991. évi 20. tv.

Ebben az interjúban Perjés Géza hadtörténész a magyar háborúba lépés egyik fontos ürügyéül szolgáló kassai bombázásról azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban többféle feltevés is él mind a mai napig a történészek körében, és a kutatás teljesen holtpontra jutott.

Azt hiszem, a dolog nem ilyen kilátástalan.

A Szabadság, a Munkáspárt (MSZMP) hetilapja 1991. július 5-i számában (4. old.) beszámolt egy, az MSZMP által rendezett „Memento Napok” keretében szervezett tudományos tanácskozás előadásairól.