Skip to main content

Külföld

Szergej Kovaljov: „Minek jöttünk ide?”

Szergej Kovaljov beszélget a csecsen fogságba esett V. alezredessel
„Egy a jelszónk: tartós béke!”


A dandárparancsnok kijelentette: nem akarom, hogy a katonák vére folyjon, nem engedek beljebb a városba senkit, jelenteni fogom a parancsnoknak, hogy a katonáknak ott az égvilágon semmi keresnivalójuk nincs.

31-én kora reggel, talán 6 órakor, a zászlóalj menetoszlopba fejlődött, hogy elfoglalja a Nyeftyanka folyónál kijelölt hadállást. 10 óra felé értünk oda. A katonák azt mondogatták: „Na most, biztos sokáig fogunk itt állni.” Három hónapig, vagy még tovább? Senki se tudta.

Egy óra se telt bele, már jött is a parancs, hogy induljunk tovább a város felé.




Bódis Gábor: Monológ Délszláviából

Bosznia


Történik mindez az Úr azon évének végén, amely során megszületett a legújabb boszniai fegyverszünet. Aláírták, hosszabb huzavona után, a szerbek és a muzulmánok, akik mellesleg nem szeretik, ha így hívják őket, mert még mindig a legális többnemzetiségű kormánynak tekintik magukat. Ebben a hitükben talán csak az amerikaiak támogatják őket. És aláírták a boszniai horvátok, pedig őket alig kérdezték bármiről is a tárgyalások során. Meg is sértődtek, és ebbéli érzelmi károsodásukról beszámolt Kresimir Zubak, a nem létező bosnyák–muzulmán föderáció horvát nemzetiségű elnöke.

Jevgenyij Popov: A legfőbb orr

Oroszország


Uramjézus – már megint!

Kiss Ilona: „Csecsen–orosz háború nincs – és punktum!”

Oroszország


A csecsenkérdés három éve létezik, de egészen a nyár közepéig közvetlenül nem hatott az orosz belpolitikára. Köztudomású, hogy Dudajevet még maga Haszbulatov segítette hatalomra: ellenlábasa, az egykori területi KB-titkár és csecsen-ingus legfelsőbb tanácsi elnök, Doku Zavgajev helyére. Dudajev elnök azonban nem érte be a moszkvai patrónusai által kínált szereppel: 1991. október 27-ére új parlamenti választást hirdet, saját magát pedig elnökké választatja. Néhány nappal később azonban az Oroszországi Népképviselők Kongresszusa érvénytelennek minősíti a szavazást.

Szergej Kovaljov: „Oroszország hatalmas lépést tett visszafelé”

Részlet Kovaljov beszédéből
„Egy a jelszónk: tartós béke!”


Oroszországban megint az erőszak és a hazugság az úr: a hivatalos hazugság a politikai élet normájává emelkedett. A Kormány Ideiglenes Információs Központjára támaszkodó hivatalos televízió minden egyes szava – hazugság. Igen, vállalom a felelősséget ezért a kijelentésemért: a tények végletes eltorzítása és elhallgatása folyik. A legfőbb hivatalos mítosz az, hogy Groznijt „banditaalakulatok” védik, s ezek lefegyverzése a katonai akció célja. Ez egész egyszerűen hazugság: Csecsenföldért nem a banditák, hanem a felfegyverzett nép harcol.

„Egy a jelszónk: tartós béke!”


„Nem igaz, amit az orosz kormány hivatalos hírközpontja állít, nem igaz, hogy »a háború katonai szakasza« lezárult. Az orosz tüzérség továbbra is válogatás nélkül lövi a csecsen főváros polgári negyedeit és a környékbeli, eddig a menekülteknek otthont adó falvakat, teljesen lehetetlenné téve a polgári lakosság evakuálását. Csecsenföldön ráadásul most új szörnyűség kezdődik: tömeges gyerekhalál.

Végel László: Történetek a szomorú időkből


Falak és képek

A szomszédasszony a nyolcvanas évek végén Slobodan Milosevic arcképét függesztette ki a tisztaszoba falára. Lecserélte a Titót. A háború kezdete előtt, vagyis az első választások idején a trónörökös képe került a falra. Természetesen a királypártiakra szavazott. Király nélkül nem ér semmit az élet, mondogatta. Aztán jött Panic, mire ő Amerikát éltette, de röviddel ezután Seselj vajda díszelgett a falon, ő pedig gyűlölettel beszélt a romlott Nyugatról.

Pár hónapja azonban üres a fal.




Y. L. [Yehuda Lahav]: Gyilkosok és szentírások


Több száz vallási vezető, politikus, író, kutató találkozott a minap Madridban egy konferencián, melynek témája „A három monoteista vallás elkötelezettsége a béke iránt”. Habár a téma általános volt, középpontjában eléggé érthetően a moszlim–zsidó, vagy ha úgy tetszik, az arab–izraeli viszony állt: a kereszténység ugyanis, mint olyan, az utóbbi évtizedekben nem közvetlen részese a különböző fegyveres konfliktusoknak. Így természetszerűen a moszlimok és a zsidók voltak Madridban többségben.

Kiss Ilona: „Biztos támaszunk van a hadseregben…”

Beszélgetés Alekszandr Alekszejev szélsőjobboldali szakszervezeti vezetővel
Orosz új jobboldal


Az ön szakszervezetét az utóbbi időben az orosz sajtó egyszerűen csak „fasiszta szakszervezetként” emlegeti, gyárfoglalási akcióikat „fegyveres megszállásnak” nevezik. Legutóbbi nagy sztrájkjuk után, amikor a SZEVERSZTAL nevű nagy acélipari kombinátot állították le, az Izvesztyija egyenesen azt írta: A SZEVERSZTAL az orosz fasiszmus támaszpontja. Mit szólt ehhez?

Nézze, ezeknek az akcióknak a jó részét az orosz–amerikai szakszervezeti alap keni ránk, amelyiknek az az érdeke, hogy a hivataloson kívül ne létezzen más szakszervezet.


Eduard Limonov: A Nemzeti Bolsevik Párt programjából


Az orosz ember meghatározása

Az orosz ember nem vér szerint, nem felekezeti hovatartozása szerint határozható meg. Orosz ember az, aki magáénak vallja az orosz nyelvet és az orosz kultúrát, aki saját történelmének tekinti az orosz állam történetét. Orosz ember az, aki azt a jelszót követi: „Egy Ország! Egy Haza! Egy nép – az orosz!”

Külpolitika: arccal Ázsia felé


A Nyugat által inspirált „peresztrojka” szétverte Hazánkat, egymásnak ugrasztotta törzseinket.





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon