Talán a főszerkesztő vagy képszerkesztő (?) is úgy gondolhatta, hogy Nádas Magyar Ház dokumentum-összeállítása a 6. szám legérdekesebb része. Ezért tette a Nádas-fotót a címlapra. Vagy a ritka pillanatot ünneplendő, hogy Nádas publicistaként is megszólal?

Ez alkalommal – számomra – nem is a téma az igazán izgalmas, amelyről a tetsz(?)halott/kiirtott Gondolat-Jelben Kertész Imrétől már hallhattunk, hanem az, ahogyan, amilyen etikusan Nádas megírja.

Aki tudni akarja, milyen is egy világpolgár, ki az a kozmopolita, az ne a politikai sajtó pornográf részéből tájékozódjék, inkább próbáljon maga elé idézni egy jellegzetes példányt. Nem kell érte messzire menni, a mi vidékünkön bőségben teremnek az olyan fazonok, mint Arthur Koestler és Tábori György. Vagy éppen Danilo Kiš, az „utolsó jugoszláv”, a magyar, zsidó, szerb és ki tudja, még milyen származék. Születési helye: Közép-Európa, nemzetisége: „belga”.

Úgy adódott, hogy tavasszal a rajzfilm legnagyobb művészei adták egymás kezébe a kilincset Budapesten. Előbb Jan Svankmajer cseh animátor érkezett; három nap, három éjjel néztük munkáinak bőséges és reprezentatív válogatását. Kisvártatva megjött Jurij Norstein is Moszkvából; teljes életműve belefért egyetlen nagyfilm idejébe. Mondhatom, szemünk-szánk elállt attól, amit e vetítéseken láttunk. Ők alkatilag elég távol állnak egymástól; ha a betűk világában működnének, Norstein inkább költő, Svankmajer filozófus lenne.

Közép-Európa és Oroszország veszedelmes viszonyai kerülnek megint egyszer reflektorfénybe a nyári szám nyitó írásaiban. És elsősorban is legfőbb ihletőik, gerjesztőik: a nacionalizmusok.

Kiss Gy.

Magányos, visszahúzódó, szemlélődő festő volt Veszelszky Béla (1905–1977), a modern magyar művészet egyik igen jelentés alakja. Viszolygott a nyilvánosságtól: nem csoda, ha egy szűk körön kívül hosszú időn át ismeretlen maradt és nem csupán a közönség, de a szakmabeliek java része előtt is. Élete és a művészetpolitika fordulatai kísértetiesen támogatták egymást abban teljes pályafutása során, hogy művészete és a közönség ne találkozhassanak.

Lassan elmondhatjuk, hogy Thomas Bernhard ismert és elismert íróvá vált Magyarországon. Amilyen szélsőséges állításokba fogalmazza ő a világot, olyan szélsőséges reakciókra készteti olvasóit is: vagy elutasítják, vagy elszánt hívéül szegődnek; a langyosakat kiköpi.

Magam keresetlen egyszerűséggel zseniálisnak nevezném őt, életművét pedig a háború utáni európai irodalom legnagyobb teljesítményének. Sorra jelennek meg magyarul a munkái, sikerrel játsszák a darabjait, s derűnket csak a fordítások minősége felhőzi koronként.

A hangimitátor hangimitátora – egy jelentős salzburgi író – az élet elsötétített színpadán példázatokat mond az emberről, aki baljósan sötét tájakon gyűri maga alá az életet. Legyen bárki, néző, olvasó, író. A történetbéli író azonban rájön, hogy a nézőnek nincs füle, az olvasónak szeme, az írónak elég élete a művészethez. Csak a szó marad, teljes súlytalanságával, a hangimitátor hangja, ami az ellenséges és végzetes világban híreket recseg, morog egymás után, külön-külön mindahány eltorzult életimitátorról, a nézőről és olvasóról.

A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő.

A hazai filmvilágban (és lapjában) most kétségkívül Tarr Béla Sátántangója a legfontosabb film. Ezzel kezdődik a júniusi szám, Margócsy István – kitől nemigen olvashattunk eddig mozikritikát – nem győzi halmozni a bámulat jelzőit: szenzációs, példátlan, kongeniális… Az. Ám az elemző főhajtás közben sem téveszti szem elől a mű vitatható megoldásait. Mi az, mi regény és film ennyire szoros kapcsolatában problematikus lehet? A szöveg, természetesen.

Immár 3 éve, 1991. június 25-én ünnepelte először a főváros az oroszok kivonulását.