Skip to main content

Beszélő hetilap, 2. szám, Évfolyam 2, Szám 2

(Dr. Józsa Tivadar): Falvak és szövetkezetek

: Győzött a jobbik!

: Fordulat a BM-botrányban?

Haraszti Miklós: A történelem hálátlan zakatolása

Kőszeg Ferenc: A lék

Reinhardt Weisshuhn: A mézeshetek vége

F. H. G. [F. Havas Gábor]: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – II. rész

Vajna János: Csúcsok helyett bércek

Jacek Borkowicz: Sziléziai rapszódia

Hamberger Judit: Dráma Mazóviában

Solt Ottilia: A lápon át Libanonba?

: Botha Magyarországon

Szabó Miklós: Egy tilalommal kevesebb, vagy egy elvtelenséggel több?

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Párt és állam

Révész Sándor: A nevelőotthon és a rendőrség

I. Megint jöttek, megint vertek…

Sz. M. [Szabó Miklós]: Az MSZP megtalálta a felelősöket

Szilágyi Imre: Kié lesz az Akadémiai Kiadó?

Bauer Tamás: A Klaus-ula

Kemény István: Nyugdíj-levél

Papp Emília: Hogyan nem lesz konvertibilis a forint?

F. Havas Gábor: Henry George itt, most

Beszélő-beszélgetés Ravasz Károllyal

F. Havas Gábor: Hány ember fér el egy szobában?

Miklóssy Endre: Én mindig Pestről álmodom

Csalog Zsolt: V!

(II. rész)

Nagy András: Az eltűnt téridő nyomában

Galántai-revitalizációk

Révész Sándor: Egy őszinte patrióta levele

Hajdú Győző: Ioan Ungur elvtársnak,

a Román Kommunista Párt Maros Megyei Bizottsága első titkárának

Eörsi István: Rendeződjünk oda

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon