Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A romák „művészi reprezentációjának” képtelensége
A romákról való beszéd Józsa Márta
A román kommunizmus második gyermekkora Ara-Kovács Attila
A román külpolitika várható kudarca Balló Áron
A Romania Libera csoport augusztus 23-i felhívása
A romániai cigányság követeléseinek vázlata
A romániai magyar értelmiség jelenéről – jövőjéért Erdélyi Árpád–Tegzes András [Nagy György]
A romániai menekültek visszaadásáról Fényi Tibor
A rombolás mítoszai és a valóság kreativitása Sárosi Péter, Takács István Gábor
A rongyrázó díszburkolat Kun István
A Rote Armee Fraktion és a stammheimi per Schauschitz Attila
A rovatgazda búcsúzik nwa – Nagy W. András
A rövidtávfutó magányossága Solt Ottilia
A rózsa és a róka Márton László
A rózsasziromban főtt fürj Bikácsy Gergely
A ruandai mészárlás Kovácsy Tibor
A Rubasov-elmélet –ka– [Kardos András]
A Saját szemmel projekt szociográfiai tanulságai Csaba Zoltán
A sajtó és a pártok viszonya
A sajtó is titkosít. Talán nem véletlenül… – langmár –
A sajtószabadság fantomja Csorba Zoltán
A Sajtószabadság Klub nyilatkozata
A sajtószabadságról [Kisbali László]
A SALOM állásfoglalása és három magyar író nyilatkozata Csurka István, Hernádi Gyula, Konrád György, Salom
A Salom Nyílt Levele Balázs Sándor [Öllős László]
A Salom nyílt levele a magyar társadalomhoz és a magyar zsidósághoz Kis János
A sárkány nyelve Halasi Zoltán
A Sarkozy-jelenség Martin József Péter
A Saulus–Paulus-kérdéshez (Bóta Károly)
A Schwedenplatz koldusa Dalos György
A sem nem ellenzéki, sem nem kormánypárti reálpolitikától a bársonyszék radikalizmusáig
A semlegesek magányossága Ara-Kovács Attila
A semlegesség doktrínái és az állam Sajó András
A Semmi krampuszai Bikácsy Gergely
A senki földjén P. Szűcs Julianna
A senki földjén voltunk… Bardi Teri

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon