Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A zsidó mint olyan és nem olyan Révész Sándor
A zsidók és a politikai hatalom [Kisbali László]
A zsidóktól megtisztított Románia [Ara-Kovács Attila]
A zsinór Neményi Erzsébet
A Zsuzsi halála (Szabó József)
A zuglói nyilasper Szabó Miklós
A zuhanó kapurostély Nagy Boldizsár
A „bajok” vége? Békés Erzsébet
A „cigány osztály” és az egyenlőség uralma Kovai Cecília
A „cigány per” H. Szilágyi István, Loss Sándor
A „csudák évének” hétköznapjai Fónagy Zoltán
A „Dékánia” kísérlete Tomasz Hroboni
A „destruktív” egyházak Bartus László
A „fal” – mint hátráltató gát Yehuda Lahav
A „fekete kert” gyászéve Kiss Ilona
A „félhülye állam” esete a költségvetéssel Langmár Ferenc
A „feudálmonopolista” Akadémiáról Kenesei István
A „flexibilitás” gumicsontja Barna Erika
A „forgatókönyv”
A „francia” nem létezik Révész Sándor
A „függőség kultúrája” ellen / Csak semmi szex! / Foszladozó szociáldemokrata remények [Neményi László]
A „győri csata” – 1965 Tischler János
A „harmadik út” csábítása Neményi László
A „hármas szövetség” szövevényei David Warszawski
A „hirtelen halál” Jordán Tamás
A „Jelcin-dosszié” K. I. [Kiss Ilona]
A „katasztrófaprogram” Szőke Zsuzsa
A „kétharmados” filozófia csapdája Révész Sándor
A „kis Mauglikt ól” a hátrányos helyzetig (majd vissza) Bernáth Gábor–Kadét Ernő–Sárközi Gábor
A „kis Napóleon” államcsínye Hahner Péter
A „klasszikus nyugalom” és az „újundok kánon”, valamint Hajnóczy Péter Bazsányi Sándor
A „kockajátékos” Batár Attila
A „koszosak” fürdetése Bakó Boglárka
A „következetes” rendőrök G. Á.-Z. J. [Gosztonyi Ágnes–Zolnay János]
A „leküzdhetetlen öreg hang” Radnóti Sándor
A „liberalizmus” mint szitokszó Kende Péter

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon