Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
Az édes tarkaság keserűje Tandori Dezső
Az ég vizében Kálmán C. György
Az egészségügy vesztesei Gyukits György
Az egészségügyi érdekegyeztetés margójára Dr. Donáth Ferenc
Az égi és a földi szál Kemény István
Az égitestek közötti űr Szarka Zoltán
Az égő ősborókás a sajtóban
Az egycsillagos Távolnok Tandori Dezső
Az egyéni jelöltek veszteségei a ’90–es eredményhez képest, %–ban
Az egyensúlyozás elmélete Gyurovszky S. László
Az egyetemalapítás: harci művészet
Az egyetértés ára Eörsi János
Az egyetlen érv Nánay Bence
Az egyetlen kiút Haraszti Miklós
Az egyeztetett ember Hajdu István
Az egyház a visszaszerzett szabadság világában Paul M. Zulehner
Az egyházak megújulásáról… Görbicz Tamás
Az egyházpolitika „operatív” feladatai
Az egyik és a másik ember Tar Sándor
Az egyik utolsó politikai – kőszeg –
Az egység vége Rostás Zoltán
Az együttélés bizonyos tanulságai Ara-Kovács Attila
Az együttműködés válaszútjai Bíró Béla
Az egzotikus vadembertől a hatalom önnön legitimálásáig Szuhay Péter
Az ékesszólásról Nyilas Atilla
Az eklektika öröme Pőcze Gábor
Az eladósodás háttere L. M. [Laki Mihály]
Az elektronikus tánczenei kultúra mint ellenségkép Magyarországon Bátorfy Attila
Az elemzés szomorúsága Eörsi István
Az élet komédiásai – Doris– [Sándor L. István]
Az élet mint képesemény Dániel Ferenc
Az élet naplós oldalán Forgách András
Az élet nem „ördögi bohózat” Pálfalvi Lajos
Az eleve elrendelésről
Az elfelejtett Jennifer-akció István Gordon
Az elfelejtett Szolidaritás Scipiades Iván

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon