Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
Az elővigyázatossági elv David Runciman
Az elrendelt hallgatás Máté-Tóth András
Az első áldozat nevében Csurka István
Az első áldozat nevében Csurka István
Az első áldozat nevében Csurka István
Az első és utolsó szabad választás Vajna János
Az első karácsony Iványi Gábor
Az első magyar ateista Magyar László András
Az első magyar kirakatper Kubinyi Ferenc
Az első még mindig utolsó? P/N [Pap Mária–Nagy W. András]
Az első Ottlik-vita Bán Zoltán András
Az első ütés (Vajda György)
Az első vajdasági szamizdatról Zádori Zsolt
AZ ELSŐFOKÚ ÍTÉLET Szerdahelyi Zoltán
Az elsőrendű politikai kérdés
Az eltévedt Lovas Neményi László
Az eltévedt lovas Boros Géza
Az eltűnt értelem nyomában Adam Michnik
Az eltűnt idő kutyája Nagy Gergely
Az eltűnt jobboldal nyomában Széky János
Az eltűnt téridő nyomában Nagy András
Az eltűntek meghatározása Radnóti Sándor
Az elveszett alkotmány? Bárd Petra
Az elveszett évtized Pétervári Zsolt
Az élvezet tiltása és a tiltás élvezete Dénes Balázs
Az ember esendő
Az ember megszakad a röhögéstől – efhá – [F. Havas Gábor]
Az ember zokog – igen, igen, zokog! Vitalij Moszkalenko
Az ember, aki képviselő lehetne
Az ember, aki maga a stílus Révész Sándor
Az emberarcú utópia hőse –illavai– [Szarka László]
Az emberek meggyőződése nem tartozik az állam fennhatósága alá [Kisbali László]
Az emberhalász Könyves László [Kisbali László]
Az emberi jogok diszkrét bája Ara-Kovács Attila
Az emberi jogok ügyétől a rendszerváltás jelszaváig Kőszeg Ferenc
Az emberi világ és a transzcendencia metszőpontján Pór Péter

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon