Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
Egy gyilkosság háttere Szőke Zsuzsa
Egy halálhír Szilágyi János György
Egy hályogkovács följegyzései Iványi Gábor
Egy határon túli színház [Martos Gábor]
Egy hazudós hadügyér Hegedűs–czki [Hegedűs Judit–Gyekiczki András]
Egy hét egyeztetés Mécs Imre
Egy hír margójára
Egy hivatalos magánlap, avagy a felsült panaszkodók (somogyi)
Egy hónap a gáton Gyurovszky S. László
Egy hónappal a fegyveres beavatkozás előtt Kun Miklós
Egy hűtőszekrény és egy 40-es égő Kozák László
Egy igaz emberrel kevesebb A Beszélő szerkesztői [Kis János]
Egy igaz emberrel kevesebb
Egy igazi szabad madár Fényi Tibor
Egy illúzió jövője Ethan A. Nadelmann
Egy interetnikai „elbeszélgetés” Hell István
Egy iraki muzsikus, Omar Munir Bashir Balázs János
Egy jegy megy? Zádori Zsolt
Egy jegy megy? Zádori Zsolt
Egy jegyzőkönyv Csősz László – Fritz Regina
Egy jegyzőkönyv Horváth Rita
Egy jelző, s más semmi Neményi László
Egy kacsa nyomában Eörsi János
Egy Kádár-portré töredékei Aczél György, Révész Sándor
Egy kardal a sorsról Borbély Szilárd
Egy katona ének Háy János
Egy kényszerházasság árvái Révész Sándor
Egy kései folklórgyűjtő Kőszeg Ferenc
Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus Petri György
Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus Petri György
Egy kicsit a médiáról / Lezsák és Boross kora / A savanyú szőlő esete lt–zzs [Solt Ottilia–Zádori Zsolt]
Egy kinevezés – A bécsi magyar főkonzulátus jogtanácsosa 1938 és 1945 között Frojimovics Kinga
Egy kioktatott rebellis kérdései (Cseh Gergő Bendegúz)
Egy kirakat-bantusztán végnapjai / A kancellár alkonya? / „Transzvesztita boszorkányok” N. L. [Neményi László]
Egy kis hazai korrupciótipológia
Egy kis hitel… Révész Sándor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon