Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
Egy modern magyar festő Kováts Albert
Egy mondat Grecsó Krisztián
Egy mondat Illyés Gyula Petőcz András
Egy monopólium a sok közül: az írásszakértés H. P.
Egy morgolódó a tömegből –szeg [Kőszeg Ferenc]
Egy mozgalmas hét krónikája Vajna János
Egy munkaszolgálatos fényképre K. Horváth Zsolt
Egy nagy párt, amely az emberi jogokkal bíbelődik Heiszler Vilmos
Egy nagyfiú a kis szlovák homokozóban
Egy nagyváradi „városrendezési” terv meghiúsulása 1964-ben Makfalvi Gábor
Egy naiv ember odisszeiája Kardos András
Egy nap Gázában Tamási Judit
Egy nap hírei, 1990. október 1. Konrád György
Egy napom a Greshamben Peer Krisztián
Egy nehéz eset: a könnyű halál Tóth Gábor Attila
Egy nehéz eset: a könnyű halál Tóth Gábor Attila
Egy nehéz év éjszakája Bori Erzsébet
Egy nemes lektűr Bán Zoltán András
Egy nemzeti liberális
Egy nép – egy pénz –szeg [Kőszeg Ferenc]
Egy névsorra F. Havas Gábor
Egy nézet a gyüjtőmedencéből (Kádár Péter)
Egy nyilvánvaló baromság titkos mozgatórugói Vitalij Moszkalenko
Egy ököl árnyékában
Egy ököl árnyékában
Egy önhit története (részlet) Zsille Zoltán
Egy önmaga ellen dolgozó kisebbség Balla D. Károly
Egy öntörvényű államfőről Seres László
Egy öregember életkorának megbecslése Vörös István
Egy országban hét esztendeig ásnak egy kutat, és nem tudnak vizet venni Lázár Ervin
Egy országgyűlési képviselő felszólalása [Kisbali László]
Egy őrületes világ – Pétervár meséi Csontos Erika
Egy őrült hét / Szappanopera és alkotmányjog / Oroszországi „patkányölő” K. I. [Kiss Ilona], N. L. [Neményi László], Y. L. [Yehuda Lahav]
Egy őszinte patrióta levele Révész Sándor
Egy párt, amelynek lejárt az ideje? Neményi László
Egy párt, ami nincs Révész Sándor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon