Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A KULTÚRA SZEREPE A TÁRSADALOMBAN ÉS A DEMOKRÁCIÁBAN Vitányi Iván
A kultúra „épületszerkezetének évezredes gyökerei” és a „szellemi élet nemzetközi folyamrendszere” Fodor Tamás
A kulturális szféra helyzete Magyarországon Bajomi Lázár Péter, Bozóki András, Gáspár Máté, Inkei Péter, Karsai György, Marsovszky Magdolna, Mélyi József, Nagy Gergely, Petőcz György, Vörös Miklós
A kultúrban M. A. [Mink András]
A kultúrpolitika védelmében Marsovszky Magdolna
A Kultusz (hűlt) helye – az irodalom(történet) múzeuma György Péter
A kultuszminiszter védekezik [Kisbali László]
A külügyek állása Ara-Kovács Attila
A Kumpelnest3000 Kiss Noémi
A kunszentmártoni Rákóczi Tsz Forradalmi Munkástanácsának jegyzőkönyveiből
A kurd népesség lélekszáma
A kutatás Allen Ginsberg
A kutyaszalonna mint delikátesz –cs
À la recherche G. István László
À la recherche du temps perdu… Balázs Gábor
A labirintus kijárata Hajdu István
A lábtörés jogáért Eörsi István
A Lábvízöntő korszaka Jankovich Oszkár
A Lajta Bánság fantomja Szabó Miklós
A lakásprivatizáció dilemmái Ladányi János
A lakásügy Kolhaas Mihálya Újvárosi Viktor [Somogyi János]
A lakatlan ember Bikácsy Gergely
A lakhatás jogáról Dr. Kupecz Erzsébet
A lakhatatlan győzelem Timár Katalin
A lámpák látták Podmaniczky Szilárd
A lánchídi csata Solt Ottilia
A láng, a gyep és a locsolás Szilasi László
A Lanoux-tó esete Mink András
A lápon át Libanonba? Solt Ottilia
A láthatatlan légió – szerdán és vasárnap solt, zádori
A láthatatlan megélhetés Szabó Lívia
A látható látványról, mindaddig, amíg a szem ellát Havas Fanny
A látnok Dénes Iván
A Látogató Durst Judit
A Látogató Durst Judit
A látszat csal? – foltányi –

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon