Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A deficit sodrásában Eörsi János
A dél-afrikai fordulat Kovácsy Tibor
A déli front Bódis Gábor
A délkeleti bázis Nagy W. András
A demagóg program [Kisbali László]
A demokrácia alapkérdéséről van szó Pető Iván
A demokrácia ára? Kőszeg Ferenc
A demokrácia diszkrét búja Bragyova András, Lövétei István
A demokrácia intézete Arye Carmon
A demokrácia margóján kívül –st [Solt Ottilia]
A demokrácia megpróbáltatásai Kőszeg Ferenc
A demokrácia titka: cherchez la femme! Pál Attila
A demokrácia ügye 1956-ban Szabó Miklós
A demokrácia – az építészet ellensége
A demokráciában természetes Forgács Pál
A demokrata és patrióta „magot vet a jövőnek” Mink András, Neményi László
A Demokratikus Charta nyilatkozata
A Demokratikus Charta története Bozóki András
A Demokratikus Charta valóságos előtörténetéhez (Kiss Endre–Krasznai Zoltán)
A demokratikus ellenzék első győzelme Tamás Gáspár Miklós
A demokratikus ellenzék hagyatéka Kis János
A demokratikus ellenzék nemzetközi találkozója (március 3–4.) – pap –
A demokratikus ellenzék rangja – Gondolatok Solt Ottilia halálának tizedik évfordulóján Kőszeg Ferenc
A Demokratikus Ellenzéktől a demokratikus ellenzékig Tamás Gáspár Miklós
A demokratikus ellenzéktől a Szabad Demokraták Szövetségéig Kis János
A demokratikus jogállam védelme Szikinger István
A demokratikus konvenció születése és bomlása [Bányai Péter]
A demokratikus nyilvánosságért
A Demokratikus Peresztrojka moszkvai klub tagjainak és vendégeinek felhívása
A demokratikus választások után némi stílusigazításra is szükség lenne Viktor Meier
A desztalinizáció vége Szabó Miklós
A detektívregény-írás húsz szabálya (1928) Willard Huntington Wright
A diagnózis Bíró Béla
A Dialógus Pécsett Ábel István [Bilecz Endre]
A dicsőséges látszat Neményi László
A Dignitatis Humanae Bizottság nyilatkozata

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon